Magyargyerőmonostor és környéke
A település 1332-ben villa Monostur néven jelentkezik az oklevelekben, 1572-ben már Gerőmonostora, 1666-ban pedig Magiar-Monostor formában van megemlítve.
Magyargyerőmonostor (románul Mănăstireni, németül Ungarisch Klosterdorf), községközpont: Bedecs, Deréte, Erdőfalva, Felső(oláh)gyerőmonostor és Kalota(román)bikal tartozik hozzá.
Erdélyben, Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól délkeletre és Magyarvalkótól keletre, a Kapus-patak völgyében fekszik. Egyaránt bővelkedik népművészeti, építészeti és természeti értékekben. Itt található Kalotaszeg legrégibb és talán legszebb egyházi műemléke.
1910-ben 2197, többségben román lakosa volt (a Mikola család olcsó és igénytelen munkaerő biztosítása érdekében a XVI. században betelepített hat román családot) jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni diktátumig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 2227 lakosából 1949 román, 222 magyar és 56 cigány volt. A falu két híres szülötte:
GYARMATHY ZSIGÁNÉ Hory Etelka (1843-1910)
1843-ban Magyargyerőmonostoron született, Hory Farkas és Aumüller Rozália első gyermekeként. Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, ahol édesapjától, a község lelkipásztorától, tollforgatást, nagynénjétől pedig kalotaszegi varrottas-készítést tanult. Tízesztendős korában a kolozsvári leánynevelő intézetbe került, hazatérése után népdalok gyűjtésével foglalkozott.
1862-ben férjhez ment Gyarmathy Zsigmondhoz, és Bánffyhunyadra költözött, ahol a gyermeknevelés mellett irodalommal és a népművészettel foglalkozott. Felkutatta és gyűjtötte a régi kalotaszegi varrottasokat, amelyekkel budapesti és külföldi kiállításokra járt (1885-Budapest, 1892-Párizs, 1902-Torino, 1904-St. Louis, 1906-Milánó ). Az ő munkássága által figyeltek fel világ-szerte erre a párját ritkító népművészetre.
Tudása nem volt öncélú, Kalotaszeg lányait, asszonyait megtanította a varrottasok elkészítésének titkaira, munkát adva ezzel a vidék lakosságának, melyre abban az időben nagyon nagy szükség volt. Ezen varrottasok nagy érdeme, hogy az ősi motívumkincs felhasználásával megőrizték a hagyományos kalotaszegi formát színben, díszítőelemekben és mintakompozícióban egyaránt. Áldásos tevékenysége miatt "Kalotaszeg nagyasszonyának" nevezték.
Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából című könyvében így ír:
"Utam azon a kis falun vitt keresztül, ahol a Körös folyó születik. A frissen kaszált rendekből nyári zápor verte fel a kimondhatatlanul üde, balzsamos levegőt. Az út mellett, utca hosszat varróasszonyok ültek a leveles kapuk előtt: tízéves lányoktól a hatvanéves asszonyokig, kezükben a halványsárga vászon, azon virító régi hímzésminták. Mind az a munka, amelyet én adtam a kezükbe. Jóleső érzéssel néztem a szép tarka képet. Jól van, csak varrjatok, csak varrjatok!"
Irodalmi tevékenysége is rendkívül sikeres volt, hét regényt, százhuszonegy elbeszélést és hatvan egyéb írást hagyott az utókorra. 1910-ben bekövetkezett halála után a bánffyhunyadi temetőben helyezték örök nyugalomra.
DEBRECZENI MÁRTON (1802-1851)
A XIX. század első felének legjelentősebb magyar bánya- és kohómérnöke
150 éve, 1851. február 18-án hunyt el Kolozsvárott. Magyargyerőmonostoron született 1802. január 25-én. 1823-tól Selmecen, a Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait. 1825-ben bányagyakornok, később napidíjas olvasztómester lett Radnán. A csertési kohóüzem kémlőhelyettesévé, majd Zalatnán kohóellenőrré, kohónaggyá nevezték ki. Az erdélyi kincstár tanácsosa is volt.
Az erdélyi bányászat igen sokat köszönhet neki: újítások sorát vezette be a bánya- és kohótechnikába. Neki köszönhető a XIX. század elejére leromlott erdélyi bányászat újrateremtése, az elhanyagolt üzemek fejlesztése. Nevéhez fűződik a vajdahunyadi vasgyár korszerűsítése és átszervezése. Legjelesebb találmánya az olvasztókemencék levegőellátását tökéletesítő csigafúvó. Zalatnán az 1830-as évek végén saját tervezésű gőzmozdonyt épített a kohók kiszolgálására. A kohósalakot ő használta először kéngyártásra, és bevezette a vasgálic- és rézgálicgyártást. Megoldotta az aranynak és az ezüstnek feketeszénből való "kiejtését".
Debreczenit 1848-ban az erdélyi országgyűlés, az unió-bizottmány egyik tagjává választotta. Pesten, a bányászati ügyek vezetőjeként a Pénzügyminisztériumban miniszteri tanácsosa lett. A szabadságharc után perbe fogták, fizetését felfüggesztették. A kohók mellett szerzett higany- és ólommérgezés leverte a lábáról. A háborús események miatt szünetelő erdélyi bányákat és kohókat megkísérelte üzembe helyezni, eközben tüdőgyulladást kapott, és meghalt. A hagyatékát feldolgozó gróf Mikó Imre mintegy 3000 oldalnyi, kézzel írt bányászati és kohászati szakmunkát és szépirodalmi műveket talált.
Magyargyerőmonostor látványossága még a Debreczeni Márton tájház is (nyitva: május-szeptember).
A faluban jó néhány házban szépen berendezett cifra szoba is található. A környék látványosságai között található: Bánffyhunyad, Körösfő es Magyarvalkó református templomai; Vigyázó-hegység és a Jósikafalvi vízgyűjtő-tó. Faluturizmus keretében 50 személy számára van szállás lehetőség (telefon, kábeltévé, Internet).
Magyargyerőmonostor (románul Mănăstireni, németül Ungarisch Klosterdorf), községközpont: Bedecs, Deréte, Erdőfalva, Felső(oláh)gyerőmonostor és Kalota(román)bikal tartozik hozzá.
Erdélyben, Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól délkeletre és Magyarvalkótól keletre, a Kapus-patak völgyében fekszik. Egyaránt bővelkedik népművészeti, építészeti és természeti értékekben. Itt található Kalotaszeg legrégibb és talán legszebb egyházi műemléke.
1910-ben 2197, többségben román lakosa volt (a Mikola család olcsó és igénytelen munkaerő biztosítása érdekében a XVI. században betelepített hat román családot) jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni diktátumig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 2227 lakosából 1949 román, 222 magyar és 56 cigány volt. A falu két híres szülötte:
GYARMATHY ZSIGÁNÉ Hory Etelka (1843-1910)
1843-ban Magyargyerőmonostoron született, Hory Farkas és Aumüller Rozália első gyermekeként. Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, ahol édesapjától, a község lelkipásztorától, tollforgatást, nagynénjétől pedig kalotaszegi varrottas-készítést tanult. Tízesztendős korában a kolozsvári leánynevelő intézetbe került, hazatérése után népdalok gyűjtésével foglalkozott.
1862-ben férjhez ment Gyarmathy Zsigmondhoz, és Bánffyhunyadra költözött, ahol a gyermeknevelés mellett irodalommal és a népművészettel foglalkozott. Felkutatta és gyűjtötte a régi kalotaszegi varrottasokat, amelyekkel budapesti és külföldi kiállításokra járt (1885-Budapest, 1892-Párizs, 1902-Torino, 1904-St. Louis, 1906-Milánó ). Az ő munkássága által figyeltek fel világ-szerte erre a párját ritkító népművészetre.
Tudása nem volt öncélú, Kalotaszeg lányait, asszonyait megtanította a varrottasok elkészítésének titkaira, munkát adva ezzel a vidék lakosságának, melyre abban az időben nagyon nagy szükség volt. Ezen varrottasok nagy érdeme, hogy az ősi motívumkincs felhasználásával megőrizték a hagyományos kalotaszegi formát színben, díszítőelemekben és mintakompozícióban egyaránt. Áldásos tevékenysége miatt "Kalotaszeg nagyasszonyának" nevezték.
Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából című könyvében így ír:
"Utam azon a kis falun vitt keresztül, ahol a Körös folyó születik. A frissen kaszált rendekből nyári zápor verte fel a kimondhatatlanul üde, balzsamos levegőt. Az út mellett, utca hosszat varróasszonyok ültek a leveles kapuk előtt: tízéves lányoktól a hatvanéves asszonyokig, kezükben a halványsárga vászon, azon virító régi hímzésminták. Mind az a munka, amelyet én adtam a kezükbe. Jóleső érzéssel néztem a szép tarka képet. Jól van, csak varrjatok, csak varrjatok!"
Irodalmi tevékenysége is rendkívül sikeres volt, hét regényt, százhuszonegy elbeszélést és hatvan egyéb írást hagyott az utókorra. 1910-ben bekövetkezett halála után a bánffyhunyadi temetőben helyezték örök nyugalomra.
DEBRECZENI MÁRTON (1802-1851)
A XIX. század első felének legjelentősebb magyar bánya- és kohómérnöke
150 éve, 1851. február 18-án hunyt el Kolozsvárott. Magyargyerőmonostoron született 1802. január 25-én. 1823-tól Selmecen, a Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait. 1825-ben bányagyakornok, később napidíjas olvasztómester lett Radnán. A csertési kohóüzem kémlőhelyettesévé, majd Zalatnán kohóellenőrré, kohónaggyá nevezték ki. Az erdélyi kincstár tanácsosa is volt.
Az erdélyi bányászat igen sokat köszönhet neki: újítások sorát vezette be a bánya- és kohótechnikába. Neki köszönhető a XIX. század elejére leromlott erdélyi bányászat újrateremtése, az elhanyagolt üzemek fejlesztése. Nevéhez fűződik a vajdahunyadi vasgyár korszerűsítése és átszervezése. Legjelesebb találmánya az olvasztókemencék levegőellátását tökéletesítő csigafúvó. Zalatnán az 1830-as évek végén saját tervezésű gőzmozdonyt épített a kohók kiszolgálására. A kohósalakot ő használta először kéngyártásra, és bevezette a vasgálic- és rézgálicgyártást. Megoldotta az aranynak és az ezüstnek feketeszénből való "kiejtését".
Debreczenit 1848-ban az erdélyi országgyűlés, az unió-bizottmány egyik tagjává választotta. Pesten, a bányászati ügyek vezetőjeként a Pénzügyminisztériumban miniszteri tanácsosa lett. A szabadságharc után perbe fogták, fizetését felfüggesztették. A kohók mellett szerzett higany- és ólommérgezés leverte a lábáról. A háborús események miatt szünetelő erdélyi bányákat és kohókat megkísérelte üzembe helyezni, eközben tüdőgyulladást kapott, és meghalt. A hagyatékát feldolgozó gróf Mikó Imre mintegy 3000 oldalnyi, kézzel írt bányászati és kohászati szakmunkát és szépirodalmi műveket talált.
Magyargyerőmonostor látványossága még a Debreczeni Márton tájház is (nyitva: május-szeptember).
A faluban jó néhány házban szépen berendezett cifra szoba is található. A környék látványosságai között található: Bánffyhunyad, Körösfő es Magyarvalkó református templomai; Vigyázó-hegység és a Jósikafalvi vízgyűjtő-tó. Faluturizmus keretében 50 személy számára van szállás lehetőség (telefon, kábeltévé, Internet).