Iváni Zoltán: A Tejút

Valahol messze távol,
keletre fekvő tájon,
hol gyermekidőm színes álma él,
esténkint egy asszony jár tejért.

Áldja meg az Isten őt ezért,
s mindenért.

Kíséri hű kutyája,
s fülét ha megcibálja,
hűtlen fiával ekkor társalog,
akihez már nem mehet gyalog.

Vigasztalja Isten őt ezért,
s mindenért.

Kis kannája kezében;
a két fia eszében.
Ilyenkor szegény arról nem tehet,
elhullat kis könnyet és tejet.

szozattovabbacikkhez

Könnyű László: Anyám képe

Egy fénykép függ az ágyam felett,
nézem sokszor órákon át,
szívembe véstem mindörökre
bájos, szelíd-szép mosolyát.

Hóruhában, mirtuszos hajjal,
csendes mosollyal néz felém,
oly lágyan, kedvesen, álmodón
és egy kis bánat ül szemén.

Itt szoktam csendben imádkozni
és sírni is, ha fáj nagyon
a szomorú, bús árvaságom,
a szívem és a bánatom.

A képről ilyenkor biztatón
tekint le rám szép, jó anyám, -
és én megbékélt mosolygással
megyek tovább a Golgotán.

Arany-Tóth Katalin: REPEDÉSEK

cracked wallKettétört bennünk
sokadik sóhajtásra
a bizakodás:
megbántásokká
hasadt a jövő.

*

Sebeink lázas
fájdalmát felszakítva
gerjed új harag:
lélek-lázadás.
Veszélyes játék.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Hiába kiáltozom

Hiába kiáltozom neved.
A  hóesés téged is befedett.
    Hiányod megérint
fekete szalaggal kötve be szemem.

Kinyújtott kezeimbe
befészkel a félelem.
Nyomon nyomot hagyok
ha most látnál
    azt hinnéd táncolok.
A keresés megszállottságával
csipkebokrot vérzek a hóra
hogyha mégis elindulnál
pihenhess alatta.

Buda Ferenc: Hőből, fényből

hőből fényből a hűs ködig
eljutván végső tűntödig
léted leegyszerűsödik

elmúlnak idők és terek
nem vagy se felnőtt sem gyerek
fölösleged mind szétpereg

voltál valaha csecsszopó
leszel ha leszel ősz apó
s elrejt a föld
belep a hó

Czigány György: Boldogság

Ébren, meztelenül.

Sötétlő havazásból
kel föl a megterített
asztal, az egyre üresebb.

Hallgatás cseng, akár a szó:
az óvóhely pokrócai
közt nevetgélünk, dél van.

Estére meghalunk

ovohely

Czipott György: Imacserép

               Steffyért

súvad végső határ,
kétség guggol földre.
elcsempült imát már
mi ragaszthat össze?

mi van, enyészik,
csak nincsből hajt virág.
potyán karmol égig
önmeddő, csontos ág.

mit őrzöl, ereszd el.
föloldást ne remélj,
békélj meg kereszttel –

fölszegel napra éj.
sárral megkeresztel
csillagűrtúli mély.

Deák Mór: Két ősz

Két őszből így lehet tavasz,
ne nézd,
hogy az ablak alatt
száraz levelek gyűlnek.
Húzd be a függönyöket,
én vagyok én!,
gyere, szeresd
a vén vagányt, a tűznek
a csendes hamu alatt
még lángjai parázslanak,
hagyd őket égig futni.
Ebben a fényben lássalak,
ahogy Te bennem önmagad,
s ki tudjunk tavaszodni.

Ernst Ferenc: Határfeszegető

hatarsorompoelindulok
határaimon túlra
itthagyva a bennem
dúló forradalmakat
migrálok
sajátos világom enged
útlevelem
lapjain múltpecsétek
korszakok furcsa
hieroglifái
zsír és kávéfoltok
gyűrődések mentén
elmosódott
régi képletek
ködfoltokat
idéz meg a láz
leigáz meggyaláz

szozattovabbacikkhez

Fucskó Miklós: In memoriam Mindenki

A halál kiürítette testeteket,
s kiürítette ruháitokat,
csontjaitokat már
leszopogatta a föld,
én meg itt maradtam
az édenkerthelyiség asztalán
elgőzölt csészék
keser emlékével,
félbehagyott soraitokkal,
nyárfavirágnyálas söreitekkel,
növekvő hiányokkal
magamból fogyatkozva –

És gyűjtögetem sorra a ti neveiteket is,
mint folyton növő rózsafüzér-gyöngyöket,
mormolom össze maradékaim;

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Harmatcsepp a fény porában

harmatHarmatcsepp
a fény porában

bolyhos reggel
szúr a nap

bor nevet
rám a pohárból –

kristály-hű
szelíd szavak

távolban egy
vén harang szól

áhítatra hív
szegény

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: Útban hazafelé

Ezüst cérnám elfogyott régen,
nem vezet erdei ösvényen.
A vadak nyomát fű takarja,
alszik a mesék birodalma.
Krumplicsősz lett a nagy király,
Hófehérke a gyárba jár,
bujdosik a hétfejű sárkány,
Erős János falat rak, sárt hány…
Foszlik az álom, menthetetlen…
Gonddal csatázó felnőtt lettem.

Gyalogutak langyos porában
bokáig süpped fáradt lábam.
Látom, gesztenyék tenyerén
hogy villan meg a kósza fény,
gyilkos vesszőfutás alatt
vérző igazság mint szalad…
Az aszfalton nincsen gyökér,
a veréb is szeméten él,
autó száguld, kazán visít,
por lepi a nyár színeit.

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Vendégség

/В гостях у... * ПОСРЕЩАНИЕ НА ГОСТИТЕ**/

A Mindenség kapuja zárva
tart még a fogadás
Tenyeredben hideg a kilincs
bátorságodra vársz
Belépsz azután
még mindig félve egy kicsit
de eltűnt már mind a vendég
odabent senki sincs
Csupasz az asztal
felfalták róla az étket
a Báránynak csak csontja fehérlik
középen.

*Szerzői fordításban, Alexandra Krjucskova válogatásában és lektorálásával megjelent a költő „Записка в бутылке или Расколотые слова”
/Feljegyzések a palackban, avagy Felszakadt szavak) kötetében a Литера М. kiadó gondozásában 2012-ben, Moszkvában. ISBN: 978-5-98458-020-1
**Neli Piguleva bolgár fordításában megjelent Ruszéban, a Брод bolgár irodalmi folyóirat 2010 / 8-as számában. ISSN: 1312-1855

Gavallér János: Új levegőt

Rozsdafolt testem pókháló-labirintusában
kering a végzetes göröngy. Néha remeg a pók.
Kevés a levegő. Csak az Isteni akarat
segít megélni az újabb és újabb sóhajok
fogságát. Szárnyam letépte az őrző angyalom.
Révkalauz vezet egy sötét sikátoron át,
élek valami rothadó bűzben. Faltörő kos
bennem a gondolat; az út nem vezet sehová,
csak újabb sikátorok nyílnak, még büdösebbek,
még több leprás-eszme kupacok között a mélybe.
Üvöltök, s a visszhang tömegek sikolyát löki
hullámokban dobhártyámra, a csontok csörögnek,
ébresztenének évezredes álmomból! Senki
nem hallja a harangzúgást, félrevert kolompot,
ott belül a pókháló közepén remeg a szív.

szozattovabbacikkhez

Jagos István Róbert: KÖLTŐ ÉS IDEÁL

Nincs már annyi madárlátta,
ahány éhes száj vesz körül.
Fogakkal és fogatlanul
már a véres húsnak örül.

Tagbaszakadt kiáltással
tépjük szét a sovány jelent.
Közepette ki értené,
számomra ez mit is jelent.

Elment, hagyott, elmenekült,
vagy csak kokottá változott.
Holt apám vélik arra is,
mikor aranylón ragyogott.

Egykor szép volt: a Minden.
A rímek szerelemtánca.
Az ember, ki csak élni mert
Itten: Hetedhét országban.

Mára könnyed lábanyomát
eltaposták beste árnyak.
Légy átkozott! Légy átkozott!
Költőnek és ideálnak.

Kaiser László: Dőlésszögben

Most végre kiengedek,
nem volt ámokfutás,
csak szele meg förgetege.

Most végre kiengedek,
aludni talán, álmodni nem –
éjek halott szörnyetege.

Most végre kiengedek,
örvény nem, egyelőre –
de kavarog, de kavarog.

Most végre kiengedek,
nyugtatóan messze a mély,
dőlésszögben megvagyok.

Kapui Ágota: Hibátlanul

hibátlanul működünk
amíg lehet
amíg bírja szusszal
a lélek
s mozdulattal a
test
amíg győzi szóval
a száj
és gondolattal
az agy
amíg az ébredésnek
megadod magad
tetted is
robot
foglyul ejt
napod
börtönébe zár
léted majd
felold
fölpattan a
zár 

Mészáros László: Inventarium

Mindazt, mi taníthatatlannak tűnt, csakis
a tehetetlenségélményért, de megtanultam.
Akár a kigyúlt Napnak hajított kavics,
mely éppen tulajdon árnyékába zuhan

inve

Móritz Mátyás: Arany emlékezete

A csikósok, a betyárok, és a poéták édenében,
mikor a legkisebb bikfic is csak verseket faragott;
és a szerencse nem szolgált neki csak szörnyűképpen,
és nem csillapított szava bosszúvágyat se haragot.

Akkor is dalolt ha majd meg szakadt bele szíve keble,
ha nagy panasz, és nagy harag nyomta is a szíve mélyét;
mikor nem volt keresett a tehetsége és a kedve,
és rázta csak a magyar sors mint szántó az ösztökéjét.

Akkor is hitt, mikor a hit nem volt több mint néma kétség,
mikor más lantján a szakadt húr csak remegve haldokolt;
és a legszentebb ügy ellen mindig akadt újabb vétség,
úgy takarta hiú dölyffel a kebelén égő pokolt.

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Vegasban Azakiel

Egy öreg, őrült város, tele emlékekkel, amikhez sosem volt közöm.
Egy város, ami sosem alszik, így tudja elbújtatni a vándort fényei között.
Fájó, égő sebeimből rubinszínű vérem patakzik, az elvágott gyökereimből...
Gyerekként sirattam, de árulóként már csak egy nő néz vissza a tükörből.
Gyűrűm csörög, hamis bilincsként csattan a csaló csuklómon.
Őrangyalom, Azakiel szerelmesen, biztatva ölel át szárnyaival és szájon csókol. angyalelhagy

szozattovabbacikkhez

Pethő Árpád László: LÁTLELET

Az  Éden kívül
már alig - alig
 
bennebb a sűrű-
jében talán - talán
 
így megmarad a
sóhaj: hátha - hátha
 
betévedünk a volt
égbe néha - néha
 
s a földi romok ár-
kaiba ma és holnap.

Sógor Zsuzsanna: Madaraim

a szavak melyekben bíztam mindig
most messze délre költöző madarak
a hanglejtés magányosan táncol
a hangok ereje el-eltűnik
függönyök redői közt
máskor úgy tépi őket mint
nyári vihar szele
nyitva hagyott ablak ázott selymeit

nem tör át monológok izzó szava
a báltermek zárt ajtajain

s a dialógus?

a csoda?

mely a szavak minimumával
a közlések maximuma?

a csoda struktúrája nem épül meg soha

messze délre költöztek a szavak
    mint a madarak

Szentjánosi Csaba: Van, amikor úgy fáj valami

Van amikor úgy fáj valami,
hogy érteni is szégyen,
a legkisebb atomért is,
élni kell egészen,
 
amikor elhagy a láb, a kéz,
leesik a mozdulat,
leül az ágy szélére a csend,
holdfejével bólogat,
 
mikor nem lehet kibírni,
ami kibír minket,
lehúzzák rólunk a világot,
mint az inget,
 
az ember száraz marad,
törik mozdulata, mint az ág,
megtapogatja teste:
lebombázott házfalát,
 
szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Fiacskám

Mikor piciny fiam sírdogál,
Szomorú dalában néha meg-meg áll,
Piheni a gyötrő sírálmokat,
S hívja magához az édes álmokat.

Mikor szegényke kicsiny fiam nyöszörög,
Pocakján vitustáncot járnak apró ördögök,
Görcsgombolyag gomolyog patájuk nyomán,
Reccsenő hangok szólnak mellé a kísérő dudán.

Mikor picurka fiam álmában mosolyog,
Vele vidulnak fent az összes csillagok,
Örömkönnyem gyöngye áldásként hull reá,
Nem is születhetett vonla e csöppnyi lélek máshová.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo