Varga Rudolf: CSAK HALLGAT

Talán.
Talán egy.
Talán egy szürkekabátos, egy,
egy szürke, szürkekabátos
hétköznapon, késő,
késő délután, talán
alkonyatkor, olyan,
olyan halkan, lépteit
alig, alig hallani, eljön,
eljön
érte az idő, megzörgeti
az ablakot, küszöb előtt
torkát köszörüli,
krákog, csizsmájáról
leveri a havat, zsebében
motoz, dohányt kotor, ráérős
cigit sodor, fúj nyakára
füsthurkot, szótlanul néz,
keresi tekintetét,
ő sem szól, amaz
is csak hallgat.

padesőben

Verebics Dániel: Komolyan

Hihetetlen, komolyan,
Amolyan tragikomikum,
Groteszk nevetségesség,
Mint lepusztult amfiteátrum,
Nincs nézőközönség.
Na tessék - mondom,
Újra s újra visszatér
Szürke gyászom
S magánytalányom,
Elszemtelenedett létkérdések
Pislognak idétlen vigyorral,
Őtőle s tettektől elrettentenek,
Ez az irracionalitás fintora.
A logika a gondolatmenetben,
Melyben utat találhatnék Hozzá,
Lassan sátort bont bennem,
S a hajdan érc bátorság,
Végleg megromlik a kredencen.

szozattovabbacikkhez

Zsirai László: A művészet…

A
művészet
méltóságát
hirdetik
aranyló
búzatáblák,
örömmel
őrzik
őszinte
őzikeszemek,
mint
a
kék
mintakép,
ritka
szép,
tiszta
ég –

szozattovabbacikkhez

Balla D. Károly: Kék zuhogás

A lassú évek múltán féktelen
iramban hull alá a kék jelen
és hull és hull és beborít
dőlt kalászból hull a hit
mely mégis éltet ad és születést
és kódolt éltet felbarázdált

föld-agyakba belevés
hát hullj, idő, mozgás-szabottan
érezlek ősszel, gesztenye ha koppan
vagy ha bőszen serken kinn a kikerics
és áthatsz minden éjjel, ha semmi sincs
mi vágyat olt e dús tavaszban

szozattovabbacikkhez

Balla Teréz: Tavaszi dal

Kimosott vánkosom
a szélben szárítom,

estére felrakom
pártám, kalárisom,

gyöngylugasban várom
démoni párom.

Ki jön illatos szeleken,
visz ördögszekeren.

Egy ibolyát meglátok,
rögtön melléállok,

csókkal keresztelem,
neve lesz: szerelem.

orgona

Dupka György: Lelkünk iránytűje

Drávay Gizella emlékére

Itt hagytál bennünket, Gizi nénénk,
lelkünk iránytűje,
s elnyelt a végtelenség barna fátyla…
Azóta az emlékek kárpitja mögül
naponta újraidézem s élem
fülembe kövülő szavadat,
jajszó-hangú sóhajodat,
ahogy mondtad:

…elmegyek,
elhullik egy-két könny
értem, ennyit talán
mindenkinek értem…
Azóta hosszú gyászos rendben
ezernyi emlék-pillangó rebben,
szárnyaikon fényesen lebegnek
a Verhovina-füstbe burkolt délutánok,
mikor szomjas lelkünkbe ivódott
csodáktól súlyos álmod.

szozattovabbacikkhez

Fodor Géza: Ily ránk vert sorssal

Csoóri Sándornak

Csak nézünk egyre a hószín égre fel
egy magasba írt haza légterébe
mely földerengő madárszívverésre
dérütötte fénnyel legbenn énekel

hogy felfogjon lassan eszméletünkre
mert zárlatot már valamennyi átok
mint a belénk metszett országhatárok
ha átvérez a zárt éjjelek tükre

és ránk vert sorssal bőrünk alá vésve
körözni kezd a széltörések örvén
a kék váltóláz kettős keringése

s pulzárjai mint hófúvásos lángok
a fagy tüzelő fénykörébe törvén
szítanak csak elevenebb zsarátot

hát nézzünk egyre a hószín égre fel
egy magasba írt haza légterébe
mely dérütötte madárszárnyverésre
mélységeinkből majd egykor égre kel

Zselicki József: Rokonom, csillagom…

Rokonom csillag,
édes rokon,
a kimondhatatlan
nem fér a számban,
el kell mondjam,
itt lakom,
itt, a lehulló egek
alján.

Kiebrudaltak az álmok,
hazátlan ágyamban hálok.

Itt csöndek járnak,
néma csendek,
parancsolják,
ne köszönjek
a szeleknek.

Rokonom
hinni kéne,
hogy a rongy csillagnak
le kell hullni,
mert istenember
nem vigyázza tenyerén.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Angyalok keresnek, Gyúlnak tüzek, Vad szélfuvásban

Megszólítanak a
harangok,kérnek
hívnak, mert szeretnek.

Éget a hang
az éter rezgésén
elér hozzád-
angyalok keresnek.

Arcuk a láthatatlan
tűz,amely belobban
a nedves szempillák mögé-
vérkeringésed forró
zuhatagában
vissza nem térő
simogatás a nyár,
amely a harangütők
kendőzött bronz-sóhajában
egy kedves szóra,
érintésre vár.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram-2017. március-április

Gazduramék is megkezdték a tavaszi munkát, felásták a lapot, elvetették a betűket, elgereblyézték a sorokat…

Gazduram, partra szállunk mi is,
1 évet utaztunk megint az idő-tengerén,
teljes menetfelszerelés (látom a Higgins-csónakokat),
már lőnek, már petárdáznak,
még a kutyák is elbújnak félelmünkben,
ahogy a D-napkor elbújtak az Omaha-Utah-Gold
Juno-Sword partszakaszok
a füstbe, a halálba,

minden újév egy nagy partraszállás,
ahogy a víz öle: megszüli halott fiait,
ma béke van, csak a karrier-éhes érdek
épít luxus-irodákból bunkert…

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: NINCS

csak egy okot mondjatok
amiért érdemes élni
egy elhagyott állomás
pókhálós ablakán
tükröződik arcom
feladom minden harcom
leköpött báb vagyok
torzszülött hasonmás
nincs kiben
nincs miben
és nincs miért hinni
ha majd meghalok
csak nyűtt nyomort hagyok
ki tudja hányadik felvonás
ólomfüggönye hull le rám
a legfelsőbb csillogás
könyörtelen jogán

szozattovabbacikkhez

Ágoston Dániel: Egy arc vallomása

Vonzanak a koponyák.
Csontfehér arcuk a valóság.
Nincsen rajtuk maszk,
nem mutatnak képet,
csak a tiszta valóságot,
az igaz egyéniséget.

szegenyyorick

Bereti Gábor: Egy ölelés, egy szó

Egy ölelés, egy szó, egy pillanat vagy.

S ha akarnád,
a kitátott szájú éjszakák szélén
mi parázslanánk.

Hogy világnak láthassam magamat benned,
csillagok sóhaja alatt merülök véled,
szerelem hullámába.

Szólnék hozzád,
értenéd lélegzésem, arcod zengené vérem,
hitnek szívemre te hajolnál.

Mint a gázláng kékje, lobog sóhajom érted.

Ha ajkadról indulna a forradalom:
ez a szerelem,
bolondként, talán a halálba,
értünk az égen, felhőhajú Hold táncolna!

Buda Ferenc: A szegénység

Ó, a szegénység.
A gátakat, korlátokat szabó,
karámok közé rekesztő,
leküzdhetetlen akadályokat emelő szegénység.
A kötélnyűg-,
a vasbéklyó-,
a bilincs-szegénység.
A leplombált villanyóra-,
a kiiktatott gázvezeték-,
az utcasarkon-ott-a-nyomóskút-szegénység.
A mások levetett, viseltes gönceibe, elnyűtt rongyaiba öltözködő,
a mások lefitymálta étket fogyasztó szegénység.
A naponta koplaló, a folyton fűtetlen szegénység.

szozattovabbacikkhez

Czigány György: Vettiusok háza

Felpúpozva magát tombol
– vihar – négy kéz, ég-föld, tompor,
egy-test öröm s düh: letört ág.
Szélcsend-halált halt boldogság.

koltono

Czipott György: Tavaszvíz

nincs menedék.
hiába nyáladznak bánatot
faggyas fellegkocsonyák,
beléjük zápult minden idő,
semmi már sárral becstelen –
vásárkomédiában kereszthalál…,
férgedt vanban hát nem lehet;
küllőtlen abroncsokkal
karikáznak félvak sápkórosok,
másnapos mindenható hiába is
símogatja viola szelekkel
fölpirosló arcukat, mégis…, mégis
milyen teremtésbe menekülne
sikongó evesvérvádak elől?
kezdetlen kezdettől mondatott:
bétemült minden csillagmenedék…
…akárha kékfestő kötényű leányka.
holttányílt lehetőséget ringat
árokbaposhadt
tavaszvíz.

Deák Mór: ÁTOK

üres minden éléskamra
szavad nem szól a szavamra
nemet mondtunk a tavaszra
tárva-nyitva a szívkamra
 
fekete a szemed gödre
kedvesedet eltemette
meggörnyedten állsz fölötte
tükrödet megrepesztette
 
ereidet tapogatta
amije volt neked adta
amije nem azt is vele
a szerelem szerelmese
 
milyen ennyire kifosztva
mennyire száraz a torka
mennyire száraz a szeme
óceánok halnak bele
 
de csak álljon magányosan
az aminek értelme van
amíg végre valahára
földre veri saját átka

Ernst Ferenc: Bárcsak hinnék

letérdelek lépcsőnek fokára
s leszek térdeplő tanára
az időnek és a térnek
figyelve mit is ígérnek
a csillagok
hallgatok látnokok szavára
leszek a jövő futára
önmagát pusztító féreg
sötétre nyíló ablakok
törött üvegéből
kirakott
furcsa véres mozaik
fáról lekorhadt kéreg
ital mitől az angyalok
önfeledten vadul részegen
emberré válnak a réteken
kiket nem hall a fül nem lát a szem
a lépcsőn térdelve elhiszem
a talánt a félelmeim
az evilágon túli életem

Fülöp Kálmán: Harmatcsepp a fény porában

Harmatcsepp
a fény porában

bolyhos reggel
szúr a nap

bor nevet
rám a pohárból –

kristály-hű
szelíd szavak

távolban egy
vén harang szól

áhítatra hív
szegény

egy hajtásra
felkortyintom

a harmatos
finom nedűt

s rímpárokat
foltozok

egy vers
kinyíló tenyerén…

Gaál Áron: Két szálka gerendádból

/Două așchii din grinda ta* ДВА ДЕЛИЋА ИЗ ГРЕДЕ ТВОЈЕ**/

Kötőszavainkban fáj a lét.
Megítélve ítéleteinkben,
Isten testébe tört szálkaként élünk.
Bennünk a Semmi, bennünk a Minden

II.
Megítélve ítéleteinkben,
bennünk a legtöbb is kevés.
S bár létünkben a semmi, minden,
belénkszakadva szálkaként,
kötőszavainkban fáj az Isten

*Nicolas Eberlein román fordításában megjelent a költő Daniel Corbu által válogatott, a Princeps Edit gondozásában 2007-ben Jászvásárott (Iași) kiadott kötetében.
**Jadranka Csulim szerb fordításában megjelnet a Gradina (ГРАДИНА) szerb irodalmi folyóirat 2007/27-es számában Nisben.

Gavallér János: Humán-gyomor

Ubi uber, ibi tuber
/Ahol szarv van, ott tőgy is van/
Lopott, csalt, hazudott
a börtönben jól lakott.
Rabolt és embert ölt
börtönkosztot örökölt.
Szállást, ruhát, otthont
kapott, emberi jogot!
Munkát, nyomort, gondot
a tisztességre hagyott.

Papol eszme-állam,
- védi embert az állat-,
de nekünk nem jutott
hely a bűnözők között.
Nem nyaltuk eléggé
rút talpát a féregnek,
korruptak se, jók se
nem lehetünk sohasem.

szozattovabbacikkhez

Jagos István: Még működöm

Karom már alig,
lábam is ernyedt már.
A homlok mögött is fáradt
hangulatjelek.
A szemem még lát,
te tejködöt álmodó
kései Szindbád.

Ütközök testbe,
csókokkal átölelt percekbe.
Még működöm.

csecsemopoz

Kaiser László: Balassi imája

Végem, Uram, végem,
nem lehetek úrrá
ezen a nagy kétségen,
hogy ellened voltam, éltem.

Végem, Uram, végem,
ha nem segítesz jóvátenni,
hogy ellened voltam,
s ellened éltem.

Segíts, Uram, segíts,
csak te segíthetsz nekem,
hogy úrrá tudjak lenni
ezen a nagy kétségen.

Kapui Ágota: Szavak rózsafüzére

krisztkoszoA gondolat kupoláján
kalandos tájak tündökölnek sorban
napsütötte évek
holdsütötte ablakok
illatos szerelem-gizgazok.

Alattuk térdelsz
Fölötted ott suhog az elmúlás
korbácsa
Vezeklő léted
kövekig alázva
szavak rózsafüzérét morzsolgatod

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo