Deák Mór: MINDEN FALNAK

Ó
jaj
mennyien szeretnek
szeretetből nekivezetnek
minden fának
és minden falnak
ó
tudom
hogy csak jót akarnak

ó
tudom
ez egy kicsi ország
mégis nehezen tudatják
velem hogy ez itt a vége
nyugodj bele a sötétségbe

szozattovabbacikkhez

Ernst Ferenc: Túlélők

Földbe gyökereztem
elvetélt virágaim
a szavak
száradó szirmok
halott fákat túlélő
papírfecniken.

Fülöp Kálmán: A Mócs-i dombok alatt

                                     Ágnesnek
Én mindig féltem
a korházi ágytól,
az elmúlást,halált
juttatta eszembe,
de aztán megszerettem
mert téged
szerettelek meg benne-

a percek történései
feledtették
a hamis illuziót,
az álomból
ébredő betegek
elfolytott sóhaját,
 szemünkben
valósággá vált
a korházi ágy-

ott a Mócs-i dombok
szorításában, egy időre
megszépült bennünk a világ.

Füzesi Magda: Stuart Mária utolsó levele

a védtelenség keresztútján állok
mögöttem kockás napok sorakoznak
és sápatag esték
amikor
a csillagok is levetik
rőtszín palástjaikat
a gondok vasketrecében
mosolyodból jut
némi sugár
a börtönfalak nyirkos hidegében
gesztenye-láng melegít

Gaál Áron: Vendégség

/В гостях у... * ПОСРЕЩАНИЕ НА ГОСТИТЕ**/

A Mindenség kapuja zárva
tart még a fogadás
Tenyeredben hideg a kilincs
bátorságodra vársz
Belépsz azután
még mindig félve egy kicsit
de eltűnt már mind a vendég
odabent senki sincs
Csupasz az asztal
felfalták róla az étket
a Báránynak csak csontja fehérlik
középen.

*Szerzői fordításban, Alexandra Krjucskova válogatásában és lektorálásával megjelent a költő „Записка в бутылке или Расколотые слова”
 (Feljegyzések a palackban, avagy Felszakadt szavak) kötetében a Литера М. kiadó gondozásában 2012-ben, Moszkvában.
**Neli Piguleva bolgár fordításában megjelent Ruszéban, a Брод bolgár irodalmi folyóirat 2010 / 8-as számában.

Gavallér János: Sokat mondják

Pusztán a kimondott szó semmit nem jelent!
Nem véd. Nem minősít. Csak, mint szélbe szórt mag,
nem tudja befogadni a földi lélek,
kering, s ütközik a dobhártyával,
de hamis.
Nem ér semmit sem a szajkófeleselés.
Más idők visszhang-harangja kong legbelül,
kiüresedett életsikoly-nevetés.
Kiskapun közlekedni törvénytelenül,
hamisság.
„ A tett minősíti az embert!” – de a tett,
tükör mögött bújócskázva álszent beszéd!
Mert látva lát, sötétben érez az ember.
Szörnyű sötét van ma. Máma szörnyű sötét
a világ!
Érzi a hajnalban ébredő szempár,
mikor még énekelnek a madarak,
a szél se fú, csak a nap perzseli a határt,
hogy mégis-mégis rend van, bennünk csak
a sötétség.
Bábeli zűrzavarban fecseg a felszín,
semmi sincs úgy, semék törvény, ahogy mondják,
szajkó ugrál a fán, valamit ismétel,
valami torz-visszhangot, mendemondát
keresztre feszít.

2017.05.04.

Jagos István Róbert: NAPLEMENTE A ZÖRGŐ NÁDAS FELETT

egykoron naplemente voltam zörgő nádas felett.
vászonra álmodott andalgó pillanat. ecsetszőrtől
karcosodott, repedezett álomkép. nézd meg jól
a nádast! hallod a békák hangolását? a sirató éji
zenét? temetni jöttek fényes tegnapokat. A léket
kapó csónak már kidobta emberét,

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid: Dráva jó szüleim

Dráva jó szüleim, nem ittam alkoholt, nem vettem Bo-drogot, de Marcal az önvád, és ezért írok e folyóiratban, akkor is, ha néha Zagyva az egész, mert Ipoly nehéz hallgatni, mint beszélni folyó ügyeinkről, ha híd akarsz lenni, taposnak majd rajtad, ezt olvastam, és hogy Tisza vizet öntsünk végre a pohárba, mert túl sok a közhelyes Duna, Sajó sebeink pedig figyelmeztetnek, Mura csinálnánk valamit már késő, így könnyen Rába...., szebben Bódva, mert ez olyan hullámtéri: szóval Körös körül szemét, szennyezés, könyékig Túr az ember benne, miközben vizét isSza-most még, pedig már érződik Lajta a népek felelőtlenségének íze, így hát tölcsért csinálok a kezemből, mint az egykor igen Kapos Zala-tnay, hátha egyszer Titeket is Által-ér és megtalál, ezen a kompon találkoznánk. Várom Tőletek is a folyó-sítást! Na, Sió, puszi a családnak!

Kaiser László: Nem tudsz vele szembenézni

Nem tudsz vele szembenézni,
bár jön feléd, de ő se néz,
sejted, itt lesz nemsokára –
és nem fogja fel semmi ész.

Bár jön feléd, de ő se néz,
vibrál mégis a kapcsolat,
felsírás óta van veled,
élet vagy, és nem áldozat.

Sejted, itt lesz nemsokára,
ideged és húsod súgja:
ha kezdet volt, lesz utaknak
egyetlen egy végső útja.

És sem fogja föl semmi ész,
(minek írom, hogy így igaz),
nem fogom föl, el sem hiszem,
s nincsen vigasz – vagy van vigasz.

Kapui Ágota: Emlék

Kerek tóban megfürödni
Selyemfűben szárítkozni
Holdlámpásnál téged várni
Melegedbe burkolózni
Ifjúságom szélruhája
Felakadt egy csipkeágra
Lerántotta, elszaladtam
Érintésem rajtad hagytam
Medve cammog fenyők között
Homloka holdba öltözött
Hátán hordja hajnal zsákját
Két mancsában csillag-fáklyát
Selyemfűben elterülve
Tücsökhúron hegedülve
Ott ülsz azóta is várva
Mikor nézek végre hátra
Hívó szavad muzsikája
Megakad a hegy hajában
Visszhangot ver, messze zendül
Amerre a nap leszentül.

Mészáros László: Időmértékes szerelem

Látod, a testmeleg ágyon már horgonyt vet az este,
s tisztán vibráló fényt szűr arcunkon a bánat.
Mint a kihunyt csillagnak kortalan, árva szilánkja
reng izzó feketén az örök rend érctelen öblén,
gyöngéd szívünk gyöngye a csönd kongatja az éjfélt.
Röpke a perc, ha egész a halálig fordul az álom,
mégis időtlen, mert langy válladat érzi a vállam.
S míg vénáira görcsöl a hűs, harmat-teli hajnal,
ringat egyetlen nyughelyem: óvó, szép öled árja.

Móritz Mátyás: Lesz még egyszer…

Lesz még egyszer tavasz, mikor
minden szivárvány felragyog,
amit úgy kerestünk mint az
elveszett kedvesünk mását;

a folyó újra folyni fog,
és felengednek a fagyok,
hogy érezhessük a meleg,
– a jó kikristályosodását.

Lesz még egyszer tavasz, mikor
lehullik rólunk a lakat,
amire a lelkünk annyi
hosszú hónap óta áhít;

hogy elűzze a rettegést,
a kételyt, a borzalmakat,
hogy felcsiholjuk magunkban
az igaz élet szikráit.

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Semmi

Egy semmi vagyok, egy szilánknyi álom, mi őrülten szúrja az ujjad
Nem látod, csak piszkálod, vélt lelőhelyén a véred kibuggyan.
Elkened a szádon, sós izében az ajkaidra vándorlok, ott is sebet ejtek!

Egy semmi vagy, mondod, egy vándorló kedélygyilkos
Sorsokba fonódsz, kis parazita virág, élvezed, mi másoknak kínos.

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: NAPFOGYTÁN

Határidőre
feltámadt  a Nap – íme:
Holdfutamodás…

Szentjánosi Csaba: Amikor

Amikor szenved egy ország,
szenved egy század,
a hamis öröm léggömbjét,
leereszti az alázat.
 
Amikor eltéved az anyag,
szikrázik a fém, törik a műanyag,
a távolságban a fény,
egy örök utazó marad.
 
Amikor nem nő tovább a remény,
a hit is elapad,
Michelangelo a faragatlanságból,
valamit kifarag.

Sógor Zsuzsanna: Inkvizíció

idegsejtjeidről lehántja a burkot
a stressz csorba kése
gyomrodban emésztetlen szavak
szemedben napok mocskából
épült zátonyok
gyűlölet kövei zúzzák dobhártyád
bőröd pórusaiba telepszik a közöny

minden nap eléd áll az inkvizítor
arcát elrejtve szól
tagadd meg hited

hány nap lesz még elég erőd
azt felelni

nem tagadom meg
hiszek

Vaday Attila: Gondolat

Gondolat görcsök görnyeszetenek,
Számban a szók szottyadt, poshadt íze,
A Mammonfertőzte évek jobbulása nincsen,
Vértüzű mondatok nem születnek a mának.
Szorgalmam kopni látszik akár az ázott plakát,
Szövegeim szétszótják a kritika szelei,
Mi magam volnék, már abban sem vagyok biztos,
Tán tudathasadt már az ég is,
Esőkönnyekkel siratja egykori létét,
Fuvallatsóhajai lombokat borzolnak,
Akár a magam bajai is lehetnének bennük,
De porszem csak, ami rólam szól.

Varga Rudolf: MINTHA MESE

Meghőköl. Ettől.
Meghőköl ettől a vidéktől.
Ettől a vidéktől mintha
mese lenne, még a vaskígyós,
szikrát, füstöt okádó acélbika
is meghőköl. Egetkarcoló
áramszedőjével mintha mese lenne,
messze elkerüli
minden inter, minden sziti.
Minden mese valóság,
minden való mese.
Rajtad kívül, Veronkám,
itt már se tér, se erő, mesék
falának repedéséből időtlen
pókként figyelsz, hálód
szövöd, káprázat kenderfonalát,
itt nem szól, nem szól semmi,

szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: Istenhatás

Isten,
ki vagy az ember  a költőben?
Milyen szikrázó ékkő,
mi a szavakat ihletre  fakassza.
Isten és szerelem –
nász és halál!
Fokozd az életet tovább –
csillaguszály
Charon ladikja után!
Fázom az öröklét alá rekedten.
Hókristály olvad könnyé szememben.

Verebics Dániel: Dunai séta

Sétát veszek magamon,
Hajamon megül a szellő, a csavargó,
Palástját a környék tere megveszi,
Ezt teszi velem is az ősz,
Majd egyszer megérted Te is,
Ha egyszer felnősz,
Már csak egy kandalló hiányzik,
S körém páran, csillagszem gyermekek,
Öregítem magam s öregebb is leszek,
Vérszín tapsolnak meg százan
A megfáradt, száraz falevelek,
A Duna is oly lomhának látszik,
Gondolatban még ő is
A fülledt nyárban játszik,
Visszahúzza valami, mi engem is,
Mi ketten így andalgunk egymás mellett,
Mint idős házaspár a múlton merengve,

szozattovabbacikkhez

Zsirai László: Angyalok kísérik

Lovai közé csap a bánat,
vinné az idő az anyámat.
Vinné, ám nem engedem mégse,
kapaszkodom tekintetébe.

Meleg szíve aranynál drágább,
jó lelke tükörnél fényesebb,
aggódó küzdelmeink árán
gyógyulgat a derekán a seb.

Majd hófehér kórházi ágyon
találom mozdulatlan fekve,
búcsúzik – várva örök álmot –
ujjperceivel integetve.

Feszül a ragaszkodás lánca,
nagy próba gyengülő karoknak,
elkísérni a mennyországba
átengedem az angyaloknak.

B. Barabás Zsuzsa: Mama várj!

Mamám, a halál szaporán arat,
De Te ugye még megvársz engem?
Nem mész el a vézna rút lovaggal,
Arcod simítom még szememmel.

Kezemmel megfoghatom még kezed…
Ajkunk szerető puha szóval
Köszönt majd otthont, emlékeket,
Mamám várj, s álmodj leányoddal!

kezek

Diószeghy Tibor: Anyámhoz

Anyám, az nincs miről beszéltél,
sok meghitt, csendes délután;
egy ártatlan fehér világról,
mely emberszemek ablakán

hinti el fényét fogyhatatlan,
a szíven és a lelken át;
Anyám, még eddig nem találtam
utamon ilyen szent csodát!

Talán csak Benned élt ily álom,
s valónak mondta a szíved,
hogy vágyakból szőtt párnácskákon
boldog lehessen gyermeked.

S most száz emlék vérző sebével
köszönöm mégis álmodat,
mert fáj a seb bár, ámde mégis
hisz világodban „vén” fiad…

Hámory Várnagy Dalma: Számadás

Anyámtól kaptam beszédhez szót.
Tőle, ki soha nem tett, csak jót.
Neki köszönöm érző szívemet,
becsülve ismerni népemet.

Keresztúton megtett életfáján,
öt szép gyermek fakadt szíve táján.
Korán elhunyt, életének nyarán,
boldogtalan – pedagógus – anyám.

Családfánknak levelei hulltak…
- idő előtt Istenhez indultak, -
dermesztően csupasz ágat hagytak,
létszámukból énreám apadtak.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo