Bartha Gusztáv: Esti dal

este9A gyöngy a csönd,
    a hold a rét,
a fény a köd,
    a föld az éj,
a víz a kő,
    a híd a hit,
a tűz az arc,
    a pajzs a szív,
míg görcs a harc,
    s a hant az ég,
a csók a vér,
    a pír a lét,
hisz vágy a kéj,
    és szűz a test,
mert áld a szó
    és szép az est.

Dupka György: Altató

Dúdolj velem, pici fiam,
fáradtságom mind elillan.
    Ringó ágyad leng a fénybe,
    kacagunk a Nap szemébe.
    Szellő hátán álom lebeg,
    tetszik neki a kék szemed.
    Csak teneked dalolgat ma
    ficánkoló patakocska.
    Galamb táncol a Nap alatt,
    Szárnyra veszi mosolyodat.

Álmodj velem, kicsi fiam,
fáradtságom mind elillan.
    Csöpp lábakkal hamarosan
    réten szalad az én fiam:
    patakot markába veszi,
    virágbokrot öntözgeti,
    sárkánnyal kergeti a Napot,
    kap fejére fénybarackot.

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: Ezredvégi ballada

[Penckófer Jánosnak ajánlom]

    – végül –

halott illatok úgy bolyongnak
mint kifakult hétköznapok
mint evilági látomások
és mesebeli vándorok
a félelem csorbult kaszája
csak lidércfény mi felragyog
látatlan erdők sűrűjében
elvérzenek a farkasok.

    – és –

látatlan erdők sűrűjében
elvérzenek a farkasok

szozattovabbacikkhez

Horváth Sándor: Már nem lehet

Sirály cikkan a csend tengere felett.
Lomha hullámok dübörgik:
            már nem lehet…
Nem lehet a szavakat
             újra úgy kimondani,
hogy azt jelentsék, mint akkor,
mert az érzés
         kihullt a szavakból.
Sirály cikkan a csend tengere felett.
Lomha hullámok dübörgik:
         már nem lehet…

Vihartól feketék a hullámok s a szelek…

Vári Fábián László: Világtalan csillag

Mint akit kuvik hangja hív,
mint akit bolygófény vezet,
a gyötrelmek aknamezején
beszélni tanulva lépeget,
aki már régóta nem gyerek,
csak annak láttatja magát,
merthogy egy léghuzat leverte
delelőjéről csillagát.

Az a csillag világtalan,
bujdokol maga is, nem ragyog.
Ti mutassatok jó utat,
szerelmes, nőnemű angyalok,
mert Szeged alatt a bárka vár,
s lódulna máris fölfelé
a megháborodott Tiszán. –
Csakhogy a víz az Istené!

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2016.október

a képzelet néha súlyfeleslegét felejtve elrugaszkodik,
menekül a kurzusok által táplált konfliktusok elől
és a hitel mázsáitól fellélegzett háza teraszán kacsacombokat grillez és padlizsánt,
közben a parazsat fotózza, örül kedvesének, gyermekeinek,
vagy örül annak az időjárásnak, amit a szomszédok épp szidnak,
örül a szónak, hol a csendnek, hol a folyónak, hol a hídnak.
 
a szép benne az, hogy néha valósággá lesz,
az ívek összeérnek,
körbeérnek,
beteljesül a kör,
a képzelet és a valóság egymásra hatnak, hisz egymásra vannak utalva…
barátság lehet a felismeréseikből!

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: NET-SZER-ETET

Hangulatjelekbe temetve
forognak a percek.
Arcunkon könnypatak csorog,
de cseppjei mind láthatatlanok.
Akár a sorok közötti
szóközökbe bújt magány.
A lélek egy nagy talány!
Ritkítva üzennek
a vágyainkra hulló csendek,
s a vélt vigasz,
mint a viasz,
megkövül a ráncokon.
Szemünkből a fény
a semmibe oson,
s a csonkított idő ránk legyint.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Juharlevélre

A messzeség nevet. Övé a holnap.
Zsibbadnak arcomon felhők árnyai.
A Hold havas fényében ázik, ázik nyarunk.
Kabátban áll minden virág, száraz fény
zörög, s a kövek között víz-bőrben
gyík oson, szél köhög. Édes mosoly,
kamaszpír didereg ajkadon. Egyszerre
villan az összes évszak, telt kebled
csókolom. Hajad örvényes éje széthasad:
kihull belőle minden –, elfogy és megmarad.
Zúg a gleccserbe zárt hóvihar.

juharlevel

szozattovabbacikkhez

Büki Attila: IMA MAI MAGUNKÉRT

Uram ne engedd
hogy föld és ég között
árvult levelekként lebegjünk
világi sorsunk hazányi szigetén
Engedj bennünket gyümölccsé érni
mikor eljönnek értünk
a hétköznapok országnyi sorsfordulatai

Uram ne hagyd
hogy félelemtől sodorván
lépdeljünk betonerdőink lépcsőin
és űzzenek a pusztulásba
arctalan szellemekként
Ne hagyd hogy a kék nefelejcsek
kertjeinkben elszáradjanak
és bezárjanak égi udvaraink
mikor új napok eljöttét várjuk

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Meinungskultur

miért lehet,
hogy minket tarkóntasliz,
buzimód szájbacsókol
varangylehű hatalom?
    miért lehet,
    hogy fillérbaksisért
    nyákszívó elé feszíttetjük
    harmadjánelárult kedvesünk?
miért lehet,
hogy lotyójog menti
pozsgás, hazaveszejtő gyilkosainkat
igazságparádén?
    miért lehet,
    hogy szépreménybáván
    adjuk cingárságunk sarabolni
    hét vándorbőrösnek

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: Támad a szél

szeltámad a szél
fut utána a levegő
huzatot csinál
először csak a függönyöket libbenti ez a huzat
aztán becsapja az ajtókat
kitöri az ablakok üvegét
gitározni kezd a telefonvezetékeken
üzen az ingyenesen hívható számoknak
velem nem bírtok
dolgotok lesz
figyelmeztetlek benneteket
ahogyan annyiszor megtettem
de soha nem hallgattatok rám
ez csak sóhajtás

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: Táj gesztenyékkel

              I.
Avarba rejtem a nyarat,
hogy új tavaszra  megtaláljam.
Ki álmot gyűjt, ki aranyat,
én csak maréknyi csöndre  vágytam.

Ringatja lányát a halál
bazsalikomos kert ölében,
a táj lózungos őszre vár
és elvérzik kegyetlen télben.

Fellobog néhány dália,
hiszi, érdemes hinni még.
Közös sorsért, közös HAZÁÉRT
sikoltoznak a gesztenyék.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Mivé lettél

Mások írják sorsod.
Mások ülnek törvényt.
Mi lett az otthonod?
Mammon-féregrészvény?

Istenlelked görcsbe rándult rabszolga lett!
Hazád, most már csak korcs magok szántóföldje!
S gépek gázolnak a híres Hortobágyon,
míg te a lábad se teheted be oda!

Mivé lettél ember,
szkíták, Isten vére?
Mivé lettél Isten
legtisztább ősnépe?

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: A gyerekkor tova

A gyerekkor tova. Hiszed, hogy
tied, de végképp az enyém,
nem leszünk többé, ahol voltunk,
kisdedként Isten tenyerén.

teremtesujjai

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Soha

Soha nem lesz csend a szóból
valótlan sem a valóból
igaztalan az igazból
keserűség a vigaszból

Sosem élhetsz szavak nélkül
sosem hallgathatsz el végül
sosem maradsz magad nélkül
kifosztottan, vereségül

Lankadtan is lankadatlan
sosem maradsz megváltatlan
a végén úgyis megváltod
behunyt szemmel a világot

Lőrincz P. Gabriella: Indiánnyár

szélesre tárt kabátban
őrült napsütésben én
aki mindig fázom
reszket körülöttem a nyár is
csaló idő
parazsat lángra gyújtó hazug bolond
csoszogó nénik szemében
könnyeket fakasztó átkozott

merre indulnak tegnapjaink

rongyosra csókolt régi tavasz
emlékszem az illatodra

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: ÉGBE LÁTÓN

- I.M. Csoóri Sándor -

Egy szál fényesség
tehet hulló levelet
párnádra mostan

aztán ébredés után
futhatsz földre hogy az
égbe láthass: bibliádat írni.

csorisandorgrey

Vaday Attila: Ha egyszer a világ…

Ha egyszer a világ szemét, s fülét kitárja rám,
Átnéz majd rajtam, mint gyermek,
Szobája apró ablakán,
Hallgat, érzékivel a szférát pásztázza át,
S meghallja lelkem hangzó, szenvedő dalát.

Rám csodál majd akkor, súlyos messzi ködbe néz,
Sűrű lesz a látvány, mint a dermedt repceméz,
Halvány lesz a kép, mint a téléji fény,
Lírám abból sejlik fel, mint egy röpke lény.

Mi kitárja, hol nem volt hártyaszárnyait,
Csapongva zuhan, s hirtelen felemelkedik,
Egy felével gyűlöl, s a másikkal szeret,
Lehullik a porba, és hasít eget.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: CSAK ÚGY

Kiérezni. A semmi
szuszogó
rejtekéből ki,
kiérezni,
kipiszkálni,
kikönyörögni,
ki,
kihasítani,
a semmi szunnyadó
rejtekéből, azt,
azt a izét, bele,
bele lelket, lelket,
csak úgy,
úgy, a maréknyi mindent,
a többi csak homlokráncoló.

Zonda Tamás: Kérdeztél, mondom

angyalelhagyMintha egy kő
szélvédő homlokodra
Kérdések vádak könnyek
csörömpölése folyton
Biztos vagy akár az Istenek
Émelygésed freskói
az imbolygó falon
mint a megállapodások
olyan kétségbeesett
felszántott gyermekarcod
mint rózsalugasra
felszegzett angyal:
sebezhetetlen vagy –

szozattovabbacikkhez

B. Palotai Boris: Búcsúzás

Óh esti csavargások, kopott görbe utcák,
süppedt tetők, úgy állnak félrecsapva
mint részeg fején a rongyos szélű sapka
ha rossz mámorok le a földre húzzák.

Óh langyos esők, alaktalan éjek,
lépések kik messziről kopognak,
míg fekszem párnáján a kemény gondnak,
ríkassatok meg szívemet, hogy éljek.

macskako

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Egyik nagyapám

Perceg a szú, zizeg a régmúlt, nagyon szép ember volt, beszélik,
jóllakott délutáni órán, ilyenkor jön s eldiskurálunk,
víg, furcsa úr a nagyapám.

„– Az anyád még gyerekasszony volt, nagyon szép volt s épp téged vártak,
de én már nem tudtam bevárni…” – simítja szőke körszakállát,
s meséje nagy szellemkezével lelkem arcát odaszorítja
az életem gyökérzetéhez, mikor halántékára tette – –

Úgy volt, hogy kitavaszodott s ideges, pőre indulat cikázott
a földi élet erein keresztül,

szozattovabbacikkhez

Juhász Árpád: Harminc év

Üljünk ide énekelni életemnek árnyékába,
szeptemberi kert vagyok csak s lecsukta már ablakát is
rossz napjaim csigaháza.

Kulcsimat megforgatom, rácsikordul ifjúságom,
letagadna, aki látott, elköltözne aki ismert,
nem születtem rózsaágyon.

Szeptemberi kert vagyok csak, néha már a szél se roppan,
elfonnyadnak venyigéim, lassan pondrós lesz a szőlőm,
mert az árokban halott van.

szozattovabbacikkhez

Páll Miklós: Emlék

Sötét, bársonyos, nyári éjszaka…
Ó emlékszem, ilyen volt
A haja.

Lágy szürkület, az új nap reggele…
Ó emlékszem, ilyen volt
A szeme.

Napfény… harangszó… egy vonat sikolt…
Emlékszem… csak nem tudom
Ki volt.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo