Zonda Tamás: December

Majd a vén dalok kegyelme
lángokba csomózott szemem
a gyertya-szálon
ballag az erdő belém
tobozos álmot ígérve
romlott ajándék leszek
a porcukorba téve
vagy
riadt kis állatok
havas ágyam felett
nézik
bámulják
legelik bamba örömmel
a mellemből szökkenő
sós pipacsokat...

Ugye, szép lesz majd az Ünnep?

Feketéné Fábián Magda: Hazám

Ez a szó, hogy „Hazám”
Oly árva, de kedves nekem;
Szeretném, ha magadhoz ölelnél,
S tájaidon nyughatna szemem.

Igaz, eljöttem Tőled,
S árván hagytalak Téged ott,
De ígérem, mindig hű leszek
És lélekben Veled maradok.

Ha majd egyszer szabad leszel
És láthatlak újra én;
Megszűnsz árvának lenni,
Most kifosztott és szegény.

szozattovabbacikkhez

Főglerné Kolozs Marcella: Új magyar imádság

Egeknek fénylő és dicső csillaga,
a magyar nemzetnek égi Pártfogója;
végső kétségben kiált Hozzád népünk,
mert Te vagy csak egyedül megmaradt reményünk,
Eddig is Te voltál a mi Édesanyánk,
most se hagyd elveszni hőnszeretett Hazánk
Ne hagyd, hogy tovább is rabságban sínylődjünk,
ne hagyd elveszni szeretett nemzetünk!
Vedd a magyar sorsot drága szent Kezedbe
és zárd a magyar népet Anyai Szívedbe.

Gyöngyös Imre: Elkötelezettség

/ódon módon/

Milyen csoportot képviselhetek még?
Kiknek lehetnék még a bajnoka?
Hazámon kívül még mi mást szeretnék?
A jó magyarnak nem kell más soha!
A bennem alvó HAZA újraébred
amint magyarra ajkamat nyitom.
Hazám eszméje csak ily távol érhet
mélyen, erősen s ilyen áhítón.
S mert ártatlanul voltunk elnyomottak
oly annyiszor múlt ezredünk alatt,
szívemhez elnyomott ártatlanoknak
rabszolga sorsa bár közel marad,
teljes szívemben magyar nemzetem
sorsát sorsomként hűen viselem.

Kiss Ferencné Forgon Margit: Futó felhő

felholovakSejtelmesen zúg az erdő,
fejem felett futó felhő;
az égen hintázva halad,
színt és alakot változtat.

Megállítanám egy szóra,
megkérdezném: hová?...hova?
De se hangom, se sóhajom,
csak tengernyi sok óhajom.

Persze, hogyha meghallgatna,
üzennék véle haza.
Megüzenném: nem feledem
az én drága szülőföldem.

szozattovabbacikkhez

Mérő Ferenc: Anyanyelv

Anyanyelv – édes! Légy ezerszer áldott,
anyámtól tanultam, ott, hol házunk állott.
Magas hegyek alján, fenyők árnyékában,
boldog gyermekkorom sugaras nyarában,
           - légy ezerszer áldott!

Anyanyelv – édes! Az imádság nyelve,
benne ég még most is édesanyám lelke.
Az égre mutatva sokszor magyarázta:
anyanyelv az Isten legszebb adománya,
            - az imádság nyelve!

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2016. november

Az idő nem felejt, emlékeit hozzák
az őszi szelek,
a villamosok olimpia váltófutásukba-
belekezdenek…
 
köddé tokásodik az ég is,
Édesanyám nővérét hordja kórházba,
a nyugdíjas pár gyógyszerrel,
reményét ha meg nem is-de kiváltja,
 
nálunk veréb, galamb, egér helyett,
egy fakír harkály kopácsol,
nagy fába vágta csőrét…
készül az őszi jászol,

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: TÜKÖR

Ha te ülnél ott az utca kövén
rongyokba csavarva, fázva,
jutna-e jóság istenhit ölén
didergő lelked falára?

Botlana-e lábad elé ember,
ki tudja, mi a szeretet,
s kérdené-e, miféle kereszttel
tűröd nyomorult életed?

Lenne-e, ki enni, s inni adna?
Az érintések bőségéből
jutna-e neked is alamizsna?

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Didergés vagyunk

A rend üres szívében
szemem riadva széttekint;
reményünk mások kezében, súgom,
s hangom fénnyel, s árnnyal int.
Csupán didergés vagyunk,
vézna, fuldokló, tört szavak,
vérző csillagunk földben ragyog és
elveszünk, ha így marad.

rontgennekeze

Buda Ferenc: Üzenettörlés

deleteMegéred még ha megéred
kormos keserű alkony száll tekintetedre
a szervek a tagok konokul ellenszegülnek
aláaknázzák terveidet
keresztülhúzzák számításaidat
kormos keserű alkony
ha megéred
a tárgyak alakok arcok körvonalai
elkenődnek
napvilágnál is homályban tapogatózva
matatsz beszűkült tered vasrácsai között
egy hang egy szín egy név át-átsuhan
de benned nem hágy nyomot

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Enyészet hava

ránovemberedik
lőtt szemre az élet,
helyedről kitanít:
néznél bár, sose láss!
rablót illet idő –
hisz mindig azé lett –,
kavar nyálas ködöt
fess hazaárulás.

    Csak most még akarni! Úgyis vérünk áztat
    itt múltat – és jövőt! Szélbe föl a zászlat!

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: MEDDŐ

1

Ősz van
és én magomat hintem
csillagkod1a papok tiltják
de egy pap se isten
magomat hintem
le, az anyaföldre
hogy ki lesz ki által
megérthetem végre

rögbe barázdába
magamat elvetem
nem tanakodok már
istenen emberen
emberfa suhángja
nő itt ki tavasszal
várom becsülettel
már csak ő marasztal

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Illuzionista

Ott áll a férfi
szeme bénán
a sziklaarcú
térbe réved –

Ezüstfonálon
pók barangol –

kanalak, kések
nevetgélnek

pupillája
mélyen kitágul

átszűrve lassan
még a csendet

és szétpattan
a fényburok –

feszesen, büszkén
díszmenetben

elindulnak a bútorok…

Füzesi Magda: Ima mindenkor

Legyen tavasz, levéllel ékes,
földszagú tájon kikelet.
Legyen madárdal, fákon fészek,
ölelje mézszínű meleg.

Legyen áldás terhes mezőkön,
legyen harsogó a határ.
A gyermek nyár gazdává nőjön,
virág jelölje, merre jár.

A falevél égjen vörösre,
pengessen torz gallyat a szél,
a víg folyó szemét bekösse,
a fű dértől legyen fehér.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Nemzet (t) Anyám

A seb felszakad! Mert nincs gyógyír.
Nincs, lelki fájdalmunkra balzsam,
nincs gyógyszer, az idő kegyetlen,
több ezer éve genny áztatja
Hazám.

Hová fajultál: Hunor, Magor?
Papolják hazugul az igét!
Megvették a bűnt, gyónnak, esküt
szegnek, hazudnak, csak sír lelkem,
Hazám!

Elveszni látszik, bűntelen nép…
Sóhajom és álmom vergődik,
szenved, kihalt talán az érzés?
Érted élni, élni nem szabad:
Hazám!
                                  2016. 10. 21.

Kaiser László: Már

Ez már nem is a csönd
és nem is a hallgatás
már nincsen gyűlölet
már nem lehet arculcsapás
már semmi sem lehet
már semmit sem mond a semmi
már nem kell elmenni
és nem kell itt maradni

kezmandala

Kapui Ágota: Egy szólamra

Hencegő kis törzs lettünk mi mára,
harangtestű álom-kongató,
ki diadalként éli meg a semmit,
s kinek a minden konca volna jó.
Ki lármafáknak fényében kiáltja,
hogy szabadságot és jogot akar,
és látványosan szaggat zászlót-inget,
ha dönteni kell, ki itt a magyar -
csak rúgkapál és régi harci pózban
várja a múltnak rozsdás tankjait,
s a hatalommal felvértezett nyájra
görbedő hegyű nyilakat hajít.
Az agymosottak révülő hitével
tagadja meg a testvérét-urát,
és szentnek vélt de álnok szólamokkal
bástyázza körbe legyőzött magát.

Én egy vagyok azok közül kiket már
csak orvosság tart össze és ima,
kit úgy követ a csend mint szolga-árnyék,
és elhív majd a jó Emberfia.

Lőrincz P. Gabriella: Anyám ringat

Anyám ringat ringatom anyámat
Elalszik elalszom
Apró testemen fehér a rékli
Apró testén fekete viselet

Zelk Zoltánt olvasok
Miért őt
Nézd ő ezerkilencszáznyolcvanegy
Április huszonharmadikán továbbment
Én ezerkilencszáznyolcvankettő
Március huszonharmadikán érkeztem
Szóval pont semmi közünk nincs egymáshoz
Mikor a kék keserűvé vált
Mindenre más fény derült
Én anyám lettem és ölembe vettem magam
Izgatottan lapozok és elmesélem
Hogy vers nélkül nem lehet
Befalom az oldalak illatát

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: mit kíván a magyar hazátlan

mellőzni a sajnálkozó
a süket és hazug dumát
visszaszerezni magunknak
az ellopott méltó rangot

tojasnem nyögni tovább az utca
minden experimentumát
nem játszani fiatalon
a reszkető hülye aggot

nem adni testünk halálnak
sem a boncoló orvosnak
védekező álláspontban
nem húzni magunkra rolót

nem mutatkozni lomhának
született angolkórosnak
szabadságból szerelemből
venni egy csöppnyi kóstolót

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Elszakadás

Éjjelente borsot tör orrunk alá a világ,
Kaput nyit előttünk a szellemvilág.
Lehull az átok és a varázs, az elnyűtt palást
Fogasra kerül az álarcos grimasz, a vágytalanság.
Nyílzáporként látogatja a valódit, az igazit,
Mert sorstalan útjába a sorsa fonódik.
S hah, a nappal és a visszahullás hiába szitkozódik
Hiába marja el a megélt életeket, csak kínlódik.
Mert halandóként csak haldoklik a hamis cél,
És a meg nem írott történetnek zárósora lesz a vég.

2010.02.03.

Pethő László Árpád: VAKULÁS

Lassan elfogynak
a felhők is alólunk
szemernyi vétek  -

szemünk láttára
behorpadt  szüggyel  üget
a vak bányaló

lefelé szárnyal-
va  a bálok tüzében
hajszoltan együtt

feltartott fejünk
kaszabolja látásunk
vakulás velünk.

Vaday Attila: Az én Miatyánkom

Mi Atyánk kiért vagy a mennyekben?
Megszenteltetném a Te neved,
Ha eljönne a Te országod,
És meglenne a Te akaratod végre a földön is,
Mint a mennyekben.
A mindennapi kenyeret add meg nekik ma,
Hogy ne vétkezzenek ellenünk,
És végre megbocsáthassunk nekik, ahogy
Te is megbocsátod vétkeinket.
Ne vígy minket a tétlenség kísértésébe,
Hogy megszabadulhassunk a gonoszoktól,
És végre, Tiéd legyen az ország, a hatalom,
És akkor tiéd lesz a dicsőség is.
Ámen

                                                              2007.

Varga Rudolf: IDE, ÚJRA

Le, le, le,
újra és újra
visszaszületne ide,
ide le, merthogy
hova,
hova, ha nem
e fagyos leheletkocsma
homályos
sarkába, hová
csillagkandeláberes
tévútjairól,
sehovásemvivő
bolyongásaiból
visszabotorkálhat,
le, le, le,
ide,
ide, újra.

Zonda Tamás: Halottak napján

A lugasok zavarba jöttek mára
hajnali szememen dér piheg
a nyár keréknyomain
jéghártya készülődik:
fanyar illatával hajában
itt van megint –
Most ránk zuhannak a
kertek barna lucskai
foszló krizantémok
árokba, halomra lőve –

Bágyadt kérdések
döngicsélnek
sietős dolgú perceken
varjak sötétje jön
barlangos hosszú éjszakák...

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo