Pethő László Árpád: CSODASZARVAST VÁRVA

- Apám emlékére -


Kifeszítve itt
              „jurópa” közepén
azért vigyázz
               istenedre
szólj hozzá
               kérjed - tereld
tartsa föléd
               ernyőjét
ha zivatar
               kerget s lélek
nélküli szelek
                üldöznek ott
hol nincsen
                kegyelem sem
áldás - hitetlen
                ott minden
és pénzre hajt
                 a pénz is

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ÉJJELI ŐRJÁRAT

Kettes barack a belsőbe,
hét Pityu
a csikkbe,
indulás,
két, porszín csukám,
gyí te!

Trappoljunk
megnézni,
szédülnek-e még
éjféltájt az
utcai lámpák,
dűlöngélnek-e
még hajnaltájt
a talponállók
pultjai,
maguktól
röpködnek-e még a
foghozkoccanó, csorba
söröskorsók,
csuklanak-e még
a fagyállóval kevert,
kaparó felesek?

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Január

Bizony tél ez is
vagy egy másik
kegyetlen évszak
tollászkodó szürkületben
fénybolhásan
gubbaszt a város
ködlábú szél kapirgál...

kodosbudapest

szozattovabbacikkhez

B. Palotai Boris: Gyermekek

Jönnek a Homály esztelen mélyéből,
egyre jönnek, örök forrásként bugyogva,
örömnek, kínnak, - nekünk.
Még szemükben távoli titkok borzolódnak
megtört sugárral, s kis testük anyjuk melegét őrzi,
gügyögő értelmük hanggal birkózik, repes, sikoltoz,
mert jó a fény, a vakító ezüst, az óra ketyegése
és jó a tavaszi langyos fuvallat, mely elkapja
párnájuk hímzett bodrait, s a csupatoll bölcső oly puha
megbújni benne éjjel, a plafon végtelen síkját csodálva
és nem tudni a félelem intenzitását, ha künn a vihar
letépi a holdat az égről,

szozattovabbacikkhez

Darvas János: Mi gyalog indultunk

Bolond világ volt. Hóvihar szaladt,
Jégverés jajgott, vad világszelek
szanSikongtak, vívtak a síkok felett.

Ki még közülünk életben maradt,
Összeverődtünk egy födél alatt,
Ott találkoztam véletlen veled.

Mint megváltásra, én egy szánra vártam,
S a szán a hóban soká elakadt.
Késett az élet ottkünn a halálban.

Tudtam, itt többet nincs várni való,
Ez az utolsó boldogság-hajó.
S ha itt maradok, eltemet a hó,

De végre jött a babonás zene,
Mely egyszer cseng csak: a szív tavaszán.
Kacagott, csengett, csilingelt a szán.

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Élő eszmék felé

Jertek! A mellem virágtól illatos;
Friss és fehér. S a bátor vérnek árja
A húson át a bőröm, mint a dal,
Távolba zúgó harsogással járja.
Jertek! Tegyétek mellemre fületek.
És megtanul együttdalolni vérünk.
Hit-paripák és szenvedés-sarkantyú,
Erély-gyeplő, s mi fellegekbe érünk.

Ez lesz a vágta: Közös cél, közös szív!
Erős, virágos, mokány vérünk-ménjén.
Szentgallent-dúló táncos diadallal,
Vagy a fehér ló táltosos ebédjén.
Ez lesz a vágta! A mellem kiszegve.
Lélegzet elfullad, Leverve a tér.
– Ugrassatok át a bukó testem fölött,
Ha nyíl találna…
    A többi már – beér!

Sebesi Ernő: Tovább!

Vaksi szemükkel csalfán ránk kacsintnak
rongy felleg fátylán veri a Napnak,
s mi dermedt lábbal lépünk botorkálva,
míg baljós árkok ikránkba harapnak.
Ám élet-utunk titkos éjfelére
hiába ijeszt száz ördög és büntet:
mert Szent Dénesek vagyunk s hónunk balján
tovább visszük bús leütött fejünket!
Kenyerünk hullajt halálszagú morzsát,
a hangunk jajszó s örömért sikoltoz,
a könnyünk harmat s kacajra nem szárad
csak hűlt ábrándunk reszket föl a Holdhoz.
Mi csillagfénynél betűzve a sorsunk
rőt árnyak vásznán titkunk felkaparjuk,
de újonc alkony éj-rohamra sürget
és úgy sajnálnak kuvikcsőrű varjúk.
Rossz szívünk unott nehéz kíntornái
zsibbadt agyunkba tompán nyekeregnek,
jaj mélyre süppedt éveink sarába
dús terhe hosszú Remény-szekereknek.

Tamás Lajos: Árnyék a falon

Fekete árnyék esett a falra,
Mely sima volt, tiszta s hófehér.
Lehet, hogy ember állt eléje,
Lehet, hogy állat vetődött erre,
Lehet, hogy festett, lomha tárgy.

Az árnyék nő, de nincsen teste,
Nincsen szava, nincsen ajka.
Csak előkúszott, mint homályból a kígyó,
Mint gerjedelemből a bűn,
Mint gyümölcsből a pondró
S ha hozzáérsz, téged is homály borít el:
Fekete leszel, fekete!
                                                1934

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2016. december

Gazduramék versei, nekünk a fáradtságban is erőt adnak....reméljük a kedves olvasóknak is!
 
Gazduram,
írtam egy verset
 
A versek a mélyben élnek,
mint a csigák, a kagylók,
a sebzett léleknek
a betűk: gondolat-mankók.
 
A mondat pontjának gyöngyeit
felhozom, hal vagyok,
a lép szélén csend van:
leomlott partszakaszok.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: Karácsony küszöbén

Karácsonyi fények
ragyognak az éjnek,
meghitt csöndet takar
az égi csillagkoszorú.

advgyertyakSzeretetre vágyó
szívedbe fáj a jó:
hív az ünnep hangja,
de lelked mégis szomorú.

Elmúltak az évek.
Gondjaid temérdek
súlya alatt fanyar
a mosoly - elnyomja a bú.

szozattovabbacikkhez

Buda Ferenc: Tiborc tűnődik

Fura egy fordított világ ez:
az lesz vátesz, aki lóvá tesz,
sztár a zsivány, mester a kontár,
a cinkolónak piros pont jár,

szajhákon csillámlik a flitter,
sarzsihoz jut sok kósza ritter,
s vélvén magát vezérhajónak,
vígan feszít vizen a hólyag.

Prókátorok, hamis parasztok
mérik a pórnépnek a snapszot:
„Igyatok csak, danoljatok hát!
(Fő az, hogy mi tartsuk a kottát.)”

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Nagy hideg

nagy hideg szorul
lenni igyekvő csillagok közé
ma nagyon nagy hideg

de ki érti meg
számok mint idő
porrá mállik iromba kő
és minden mámor egyre megy
hazugan tesped egyszeregy
minden dolgok fölé
végül elborul
lenn
fenn

nagy csönd pikkelyül
egymásbanyíló végek közé
ma nagyon sima csönd

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: FADARAB

fadarabaz élet csak egy fadarab
kifaraghatod magadat
szálirányban ha meghasad
az élet csak egy fadarab

befűtesz vele jön a tél
bár mindig tavaszt nemzenél
fut innen minden ami él
ha nem vigyázol lába kél

az életnek ha fadarab
faragd ki benne fiadat
legyen tölgy ne csak bodzafa
ne legyen másnak a fia

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Barátságot köt

Sulyos lépteivel
araszol a reggel
borostyánkő arccal
gondfelhőkre bök,
Nyikorog a tornác,
s a vén porszemekkel
kelletlenül,mégis
      barátságot köt.

tornac

Füzesi Magda: Harkályok esőben

... a harkályok harangoztak
miközben lassan hullt a hó
nekidőlt kábán ablakomnak
a délutáni dáridó
felkelt ágyából a vasárnap
körülnézett az udvaron
belelógtak a fenyőágak
az objektívbe és vakon
bólogatott a vízipálma

én nem gondoltam semmi másra
csak esőre és harkályokra
miközben juharágat tépünk
mert bárkát nem mindenki épít
álmainkból kévét kötünk
holnapra kipereg a mag
aranybúza aranyárpa
szelekkel szállni Afrikába
és égni tüzes nap alatt...

Gavallér János: Vágta a semmibe

Hát nem. Nem működik semmi.
Csak vagyunk. Lehet ezt érezni?
Uraim, nincs múlt, s nincs jövő,
gépek begyén nő a csecsemő!

Zsold táncát járja, ki bírja.
S csak hányni tudunk, megannyian.
Erre büszkék a nagyurak:
Monoton hatalom agyukban.

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: Elcsöndesültem

Elcsöndesültem, Istenem,
vereség ez vagy győzelem,
bűnhődés talán vagy kegyelem?

Csönd rakott fészket mindenen,
hallom a hangját szüntelen,
s nem tudom, mit mond, Istenem!

Kapui Ágota: Ettem az Isten kenyerét

Ettem az Isten kenyerét,
ittam vizét az elmúlásnak
hajlektal1kerékbetört lélekkel hevertem
idegen országok poros útján,
s csak a honvágy hasonlított
a sivatagi szomjúsághoz.

Voltak tágabb és szűkebb pátriáim
Hegyekbe oltott kráter fájdalom,
Hegek a hold ezüst arcán
S haragfelhők a múlt emlékein.

Meglelem egyszer tán nyugalmam
Ahogy hazát is újat kaptam én,
Bár oly boldogan bukdácsolnék újra
régi utcácskák tört macskakövén.

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: Szégyenvers

Te magad légy a költemény,
melyet hatalmával a szónak
világra hozol! Légy tömény
s elvont párlata a valónak!

      Kálnoky László: Ars poetica

A szégyenversünket meg kell írni:

vad tűzvészt, vérszínű záporokat
egeket, mi csak fájdalmat hozott
fekete tájakat, és poklokat
hol kószáltunk, mint az elátkozott

de szégyenversünket meg kell írni

a sírjukban fekvő halottakat
árvaságunk embermilliókban
mocskosan tündöklő nappalokat
melyben ültünk csak bűnösen, -szótlan

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Szemfényvesztő

Recseg az illúzió, megtörik rajta a hamis fény;
templomba engedett apró szemfényvesztés.
Visszhangzott kívánságok ekhóként halt szavak,
csak saját hangján zengett az öreg márványhalmaz.

2010.10.31.

templomrajz

Pete László Miklós: Egy „demokrata” pénzdiktátor anonim kesergése anno' 2016.

    Azért vagyunk demokraták,
Hogy szót fogadjon a világ.

    De a többség mind fasiszta,
Ilyen fób, vagy olyan-ista,

    Készül a feketelista,
Rajta lesz Iván, Jack, Pista!

    Demokrata,
Demokrata,
Az vagyok,
Az vagyok én,
Vigyázzatok,
Mert veletek
Olyat teszek,
Mint Mélosszal Athén!

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: Profán vágta

Szokjál hozzá már
újrakezdés napján is
pofán vághatnak

jöhetnek lózung-
szövegek: temess és húzd
fejedre dörgő

villámait e
önmagába fúlt, már nem
létező világ

szédelgő árnya
halotti maszkja és vi-
gyorgása között

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Hazám-e?

Hazám nekem e hely?
Hol már magyarnak születni is nehéz.
Hazám nekem e hely?
Hol mit sem ér, érv és tiszta ész.

Hazám nekem e hely?
Hol a hűség bűn, s a gazságért jár a bér,
Hazám nekem e hely?
Hol emberöltőnyi munka semmit ér.

Hazám nekem e hely?
Hol Arad tanúi vére hiába folyt.
Hazám nekem e hely?
Hol becséért annyi meglakol s meglakolt.

Hazám nekem e hely?
Hol dúskál a csaló, hazug és röhög,
Hazám nekem e hely?
Hol utcán temérdek nyomorult hörög.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: EZ A IZÉ

Sehol nincs
lék, befagyott tó
az ég, lelkek bukdácsolnak
szikrázó jegén, hason
csúszva keresnek
valamit,
valamit nagyon keresnek,
orcájukon
lázrózsák izzanak,
de se fent, se lent
nincs lék, csak torkig érő
veríték, veríték,
csak a rémülés pézsmaszaga,
hahotázik a szél,
huzat húzza
őt is
valami másba,
örök farkasvakságba, kápráztató
homályba. Na jó. Akkor
legyen úszó aranysziget ez a izé.

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo