Zonda Tamás: Arc poeticus

Elszivárognak észrevétlen
ficsúrkorod záportükrei
Hullongó grafitban
berendezkedik lassan a sérelem
kritikus tömeggé gyúrja szerveid
aztán hirtelen
vakablakszép házad ablaka
a csend …
bevérzik minden –

Majd az új nyár
portós szerelmei
veszélytől csitul
a táj körötted
s lebegsz az ég alatt
- nádcsontú maskara –
fajsúlyod kérdőjelén…

szozattovabbacikkhez

Darvas János: Fekete-lovag

Megnyúlt a dolgok árnya,
Nő az este homálya,
Jő az alkonyat.
Most indul el útjára
Az éjszaka királya, a
Fekete-lovag.

Az égig nyúlt az árnya,
Eget borít a szárnya,
Viszik köd-lovak.
A palástját kitárja
Az egész nagy világra a
Fekete-lovag.

szozattovabbacikkhez

Győri Dezső: Varjak postája

Tegnapról mára leégett a porta.
Az udvar üszkös, az élet megállott.
Az este vörheny, a szél dereket szór
S az élők lelke szélütött, zilált.

A porta szélén három bús fa gubbaszt.
Águk leperzselt, kormos, megmeredt.
Egy sötét varjú szálldos fáról-fára.
S lomhán hord szótlan üzeneteket.

hollo

Jankovics Marcell: Az én kis barátomnak

Barátom vagy. A lelkem tükre,
Mely hűségesebb nem lehet.
Én rád bízom egy élet kincsét,
Én rád bízom a szívemet.
Mi bennem jó, te benned jobb lesz,
Mi nékem szép volt, szép neked,
És tudom, érzem csalhatatlan.
Mit hittem én: tovább hiszed.

…És zsongó lelkem képeddel tele,
Én rózsám rózsalevele!

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Üveglegenda

Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott,
emberi örömök alá máglyákat nem rakott,
ruhája rendes volt s nem csupa folt
– és mégis, mégis remete volt.

Haját megfésülte, fehérneműt váltott,
kalapjához tűzött jószagú virágot,
nem hervasztá orcáját, mint az őszi hold
– és mégis, mégis remete volt.

Járt a munkásokhoz, járt a szántókhoz,
járt menyegzőbe, temetésre, tengeri-hántókhoz,
ragyogott szeme, ha harmonika szólt
– és mégis, mégis remete volt.

szozattovabbacikkhez

Páll Miklós: Ó, élet!

Így, úgy, csak lassan élünk,
Valahogyan, akárhogyan…
Így, úgy
És egy nap észrevesszük,
Hogy nem élünk!

Így, úgy, csak elcsókoljuk
Sok csókunk, vagy kevés csókunk…
Így, úgy
És egy nap észrevesszük,
Hogy nincs csókunk!

/És semmi sincs…/

Urr Ida: Nagyapával a korzón

Roppant vidámak
tudtunk lenni,
hogyha sikerült
együtt lenni.

Ő büszke volt rám,
én meg rája!
így élt az álmok
nagyapája…

Az esti korzón
végigmentünk…
senkit nem vártunk,
nem kerestünk…

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: XXI. SZÁZADI TÜKÖRKÉP

A tudatlanságfa is évelő.
Sarjadó ágain új és új homály nő.
Rügyeiből pattan az indulat,
s elveszünk sorban széles árnyai alatt.

Levelek között fellebbent hírek
igazságát öklözik a harcos hívek.
Szóba jön sokszor Isten és Anya
– gyökeret tapos sok szánalmas ostoba.

agbog

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: És sugározz

Fenyők tű-fodra, ringó, zöld felleg,
mohakönnyű körötted a táj,
meleg nap lebben, nincs mire várj,
a tavasz színes szirmokkal ellep.

Lobbanj és sugározz. Légy világos
szavaktól sáros. Hagyd harmattal
hinteni magad. Ha hajnallal
jönne a dér, vele legyél páros.

Ringó, zöld felleg, nőj, légy hatalmas,
légy szelíd szellőkkel diadalmas,
se Éjnek, se Délnek, ne engedj!

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Ne félj…

/barátomnak a földi élet peremén/


Most,
amikor száműznének
e földi létből,
Amikor a Nap-Isten hajszolta
időszekér árnya áthalad majd
a Styx-folyó völgyén,
ne bánkódj:
teljes életet éltél!
Voltál apa és kedves,
voltál pákász és polgármester.
S bár gyakran túl makacs voltál
amikor a dolgod tetted,
dicső emlékét visszaadtad
elődeinknek.

szozattovabbacikkhez

Csáji László Koppány: Jégár

(csöndes üzenet József Attilának)

A fűszálak közül rám békaszemek lesnek;
Nőnek a virágok, zsugorodik a Föld.
Tekintetemmel agyamba furcsa jeleket festek,
S érzem ahogy leheletem lassan testet ölt.

Haránthallgatások faltalan dobozba,
Csengettyű csillagok tört végtelenbe zárnak.
Most egy betű, egy hang földrengést okozna;
Holnappal hátamon nekimegyek a mának.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Szabályzat

fenntarhatoSose volt még elegendő.
Sosem telhet be vadászat,
híjas mindig elszámolás,
magadramért hatóságod
elvár fenntarthatóságot,
hétre már nyolcat üssön
pusztítva csapás.
Kurva anyját hivatalnak!
Poklosmohón egyre zabálna,
kitüntetne, szalutálna,
teljen dögkútban a kvóta.
Nem emlékszel, hogy mióta…

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Hittel hiszem

Hittel hiszem,
s bizva bizom,
lesz mi volt még,
lesz még egyszer.

jelenemből
fanyar csendben
dudolom a
jövő dalát-
s nem érem be
kevesebbel.

Gavallér János: Vízen, kenyéren

Apám könnyei, csurog arcomon,
lelke lelkemet nyomja, fáj nagyon!
Ordítanék, de nem tudok.
Nincs ki hallja, nincs haduram.
Nincs, ki átvigyen a túlsó partra,
merülök, - a világ egy szalmaszálon lóg-;
József Attila kiált: Levegőt!
Apám, letörlöm könnyeid:
Hallom századok könyörgéseit,
sírok siralmát lelkemben hordom,
szívemben őrzöm a stafétabotot,
megértem a szunnyadó magot,
a föld alatt kuporgó akaratot!

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: XXI.

Szeretni kéne,
nem undorodni,
szépen szólni kéne,
nem káromkodni,
hajolni kéne:
mások fölé, mellé,
de búcsú nélküli elválások
nyírnak, osztanak ketté.
És lám: nyomulnak mindenfelé!
A köszönés minek,
csak luxuscikkek a tiszteletek.
Hogy szerveznek, díjaznak,
a látszatra sem vigyáznak,

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Helyzetjelenés

A Haza bizony ott lapul
a nagy szavak mögött
és nem talál már ismerőst
a szónokok között
markába pár garas gurul
arcán virít a pír
zsebében útlevél gyanánt
egy  friss hamis papír
s a füllentéshez kínosan
keres pár kurta szót
a bennfentesen szemfüles
ki füléhez hajolt
és önmagával itt e nép
már rég nem azonos

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Folyamodás

Cseppfolyós gondolat pereg szélsebesen
Felvillanó képek tükre, viziók, jelenségek,
Borzongó esések, csip-csepkedő érzések,
Viháncoló molekula incselkedik emlékkel.
                                               2010.10.21.

molekula

Pethő László Árpád: SÜKETÍTÉSBEN

Vigasztalásul -:
ezek a fák a fenyők
gyógyító vizek

erdélyi  tüne-
mény  s a kutyák félelme
az utak szélén

így vagyunk kivert
állatként a magunk  bir-
tokán – zöldben is

már kékben sárgán
mintha bérelhető föld
gyanánt sokszoros

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Kőrevert jelek

Kőrevert jelekben búvik a jövő.

Képkeret kopások vonalrajzán, rajzanak legyek,
és rajokban piszkítanak létleleményfénykörökre,
örökre látszó, játszó íveket,
s szíveket pusztító haláldagasztó apró undorgyöngyöket.

Rugólelkekbe záródik az erő,
s őrök éve már, hogy vajúdnak a hegyek,
s nem ellenek, mert nem kellenek
fellegek s botor szellemek.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: BUBORÉKOL

Pocsolyából néz vissza.
Mi ez a hirtelen zápor?
Rece, ruca, vadliba,
vadliba buborékol,
buborékol.
Buborékol az idő,

zápor

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Május

És hirtelen ez a gyehenna május.

Fülledt tenyerét az este kitárja
hólyag hold nyálazza kertemet
s a Göncöl feszes mértanába zárva
tudom most elhiszek minden szerelemet
 
Most minden elhazudható
Most jöhet a hársfák őrült támadása
sebeim szőke mézektől fénylenek
szememre húzhatom
az éjfél gyönge bársonyát
szétgurult álmaimmal
métázhatnak
fenn az angyalok…

szozattovabbacikkhez

Flórián Tibor: A kőtáblák összetörtek

kotablakA butaság gőgje
s gonosz konokság
uralkodik már századok óta
rajtunk.
Rágalom pusztít,
önzés emészt,
s kővel dob meg
az irigység.
A pénz Istennél hatalmasabb,
körmös kapzsiság
s palotában, kunyhóban
állít magának oltárt.

szozattovabbacikkhez

Kisjókai Erzsébet: Csurranó méz

Borostyánkőnél szebben csillanóan
– a nap színe még mindig benne van –
üvegtálkába rejtett tiszta tó van,
kincset kínáló, édes messzeség.

És mennyi nedv szökött az ébredt ágba,
hány szűzi bimbó lett virágcsoda,
mi kelyhét hogyha nap felé kitárta,
hány zümmögő méh lopni járt oda,

és mennyi apró szárnynak lebbenése,
az enyhe május mennyi víg szele
lett színarannyá, asztalomnak méze,
hogy meríthessek kanalat bele!

szozattovabbacikkhez

Negyedi Szabó Margit: Bíztatás

Kötözz sebet, fakassz hitet, reményt.
Szeress embert, jót, rosszat egyaránt.
Becsüld, ha gazdag, lásd meg a szegényt,
Közöttük járj égi angyal gyanánt!

Ha mást mosolyogni látsz, örülj azon.
Vigasztald meg, akinek könnye hull.
Feledd a bút, ha boldogul a hon,
De sírj, ha látod, napja alkonyul.

Amit beszélsz, értelmet önts bele,
De ott ne szólj, ahol szükségtelen.
Ne légy hiú, nagyravágy ne bántson,
Ne tévesszen meg a pompa és a fény.

szozattovabbacikkhez

Tarnóczy Szabolcs: Hangok a legelőn

Ó
A Szó
A Szovjet
A Szovjetuniót
Éltetik a Szovjetuniót
A magyarok éltetik a Szovjetuniót
Az elvakult magyarok éltetik a Szovjetuniót
Az elvakult magyarok éltetik a felfuvalkodott Szovjetuniót
A félelemtől elvakult magyarok éltetik az önhittségétől
felfuvalkodott Szovjetuniót

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: A szeretet malmai

Nem engedhetem meg magamnak
hogy körülöttem forogjon a világ
de sűrűn idézgetem a prófétákat
ha semmit sem ígér a holnapi nap

tejhatalmam nem érzékelhető
életritmusom rokkant hinta
lényegileg beköszöntött már
a félmegoldások korszaka

jól megférnek az engedmények
elfecsérlődött éveimmel már-már
úgy látom hivatalos érvényű lesz
belerögződöm régi rögeszmémbe

szozattovabbacikkhez

Zas Lóránt: Felvillan

Bali Sándornak és Rácz Sándornak

Felvillan egy arc a szétroncsolt
üvegcserepek közül, fenyő-
fák hordják a havasi gyopárt,
lótetemek és kéngőz között
menekül a barátom, tankok
és csúszómászók utána,
állj meg, tárd melledet a golyó-
szórók árnyékára, öklödet
emeld az ég felé és sírjál,
alkonyatba temetlek, asszo-
nyodat férjhez adom, fiadat
felnevelem, hogy emlékezzen.

                                 /Nyugat-Ausztria/

Agócs Sándor: Áprilist ver

szivrajzTárul és bezárul a vers,
a nagy titok.
Mindenki attól retteg,
elmulok.
Vigasz a szó vagy lázító
puskapor a korra?
Mindegy mi most a hecc,
ez a dolga.
Megbűvöli a végtelent,
s az áradatot.  
Ha nincs, magának teremt
áldozatot.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: KONTRASZTOK

Új hited árad:
épül a várad.
Téglarakások
védik a léted,
itt maradásod
érteni véled.

Léptek előtted,
jönnek elébed.
Rongyos az inge,
válla lehúzza,
rajta a szennye:
élete súlya.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Ha Bartók hallgat

Nem a zenéje, csupán hiányzó
szavai a csend. A virágtalan
délutánban kifosztott bokor
az arca. Árnyak kunkorulnak
a levelek helyén. Bujdosók
dühével jő a szél és esőt
szitál vízszintesen szeme sötét
árkába.

6403 Bartok

szozattovabbacikkhez

Büki Attila: KLAUZÁL UTCA 30.

elnehezülnek önsúlyuktól
a mázas agyagedények
könyvek rajzolt címét
szürke por lepi
már rég megszökött
a cserépkályhából
hasábfa és fekete gyémánt
széttárt combokkal
nem dobog ÉGETŐ ESZTEREK szíve
nem jő hallgatni gyermeksírást
se rózsaszín mosolyt látni
Németh László és Pilinszky
Kháron ladikján Sipka Sándor
zsoltára sem hallatszik már

szozattovabbacikkhez

Csáji Lászó Koppány: Génbank – palackposta

Feszül a vitorla, a hajó fordul.
A láthatáron túl valahol a part van.
Kézből kihulló üveg. Papírtekercs táncol az üvegfalban.
Csobban a víz, bukdácsol a dugó – a rakomány nem kakaóvaj –
Fekete halál. A távolban nem sejtik a horizontot figyelők:
Valahol egy üveg feléjük úszik. Utasa: egy sóhaj.
Üvegcse, vagy csak egy emlék. Nemrég
A génbankban lefagyasztani csupán pár apró sejtet akartam,
S ehhez egy részt magamból palackba zárni kellett. Remélem,
Vagy talán csak sejtem, hogy valamelyik pöttöm sejtem

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Zarándoklat

Végül elhágy az angyal.
Járt utadra ereszt.
Kereszt jele rajtad,
menleveled fölfeszítetté
végetlen egyvilágra.
Vélt van, mi elmédbeköt,
semmivé foszlik, elillan.
Akárha zöld pendülés
ha napkeltébe villan.

angyalelhagy

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: FELHŐ

felhoborozgatok fröccsözgetek
így lehetek újra gyerek
nagy szemmel az égre nézve
fittyet hányva az egészre

hiszen a világ gyönyörű!
hajam helyén kinő a fű
kinő a fű hajam helyett
megzöldíti a lelkemet

valamelyik életemben
egyszer fűszál kell majd lennem
hangya másszon rajtam égig
ahol a szivárvány fénylik

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Pacsirta

Te lélek-angyal, zengő hárfa,
viharvert,kedves kismadár,
kongasd meg szíved lágy harangját
a nap kiszáradt  homlokán.

Mert kell a dal ma, kell az ének,
trilláz szelíden,boldogan,
lágy fények apró rezzenésén,
a gondokban is gondtalan.

Biztass, hogy lehet így is élni,
ne némulj el ma sem s soha,
maradj a dallam tiszta csokra,
időtlen és örök csoda.

Gavallér János: Robbantgatás

Már nincs kontroll, már nincsen fék.
onedollarÁtgázol rajtunk dac és düh.
Semmiség-érzés, féreg-lét
viszket rajtunk sok-sok mű-rüh.

Miénk lett méreg-teremtés,
valakik játszanak velünk:
Pofonokat osztó Szentszék,
gyilkosokat kell, szeressünk!

Szürke háttér; Mammon-paktum
ölel magához, vakon öl,
robbantgat és mérget kutyul,
szeretetből bűnt örököl.

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: Benne volt az őshaza

Kőrösi Csoma Sándor emlékének

korosi fotoNyugtalanság, keresések,
benne volt az őshaza:
utak pora, írásmagány,
Székelyföld és Ázsia.

Körös partja messze került,
mégis az a táj ragyog,
oda tért meg úgy, hogy maradt
a dardzsilingi halott.

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: A másik oldal

Tükör a múltad, kristály, velencei,
Nem fed fel ráncot, sem apró foltokat
Tükör a múlt, üveg, bűnöket ragyogtató,
Tisztára lehelt, áttörölt, makulátlan,
Mint maga az ifjúság, a kedves, a sima homlokú.
Tükör a múltad, fényes, mint a hajnalok,
Kristálytavában látod önmagad,
Ott ülsz középen, pőrén, fiatalon,
Arcodon mulandó mosollyal,
S halandó léted bársony köpenyét
Magadra húzod lassan, tétován.
Macskaléptekkel elindulsz felém.

Én itt ülök a tükör mögött.
Az élet másik oldalán.

Oravecz Diána: Folyamodás

Cseppfolyós gondolat pereg szélsebesen
Felvillanó képek tükre, viziók, jelenségek,
Borzongó esések, csip-csepkedő érzések,
Viháncoló molekula incselkedik emlékkel.
2010.10.21.

dns

Pethő László Árpád: NAPBA ÖLTÖZÖTT

Mikor a maradék képek
ott a koponyafedő alatt
csak azok maradnak  -
és az arc már nem is
látható – elrohadt csontok
sincsenek – mintha Bolyai
akkor leszel magad is
boldog fa és bokor ott
hogy meglásd az utókor
magadból kihagyható
csend nélküli repülését.

szozattovabbacikkhez

Vadady Attila: Tavaszérzet

Érett földszag üzen érzékeimnek tavaszt,
Rongyos hóleplét ledobta már a tél,
Minden mi él, hanggal magasztal
Létet, s megújulást remél.

Virágok hoznak elénk apró kelyheket,
Melyben reggelente harmatcsepp lapul,
Színnel foltoznak álmos kerteket,
Hol barna rigócska túr avart vadul.

S ha mégis ritkán hópihe szállna légben,
Napheve létét rövidre szabja már,
S a lanyha szellő arculsímogat,
Mint selyemszárnyú, rebbenő madár.

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Április

Füvek
rügyek
dolgoznak hangtalan
homlokunk mögött
gyűlik az ásvány
de kivillan fogunk
az orgonákban –
 
szozattovabbacikkhez

Br. Bánffy-Blomberg Carla: Üzenet

fuzfaagakSzamos-parti öreg fűzfa
levelét a vízre szórja.
Leveleit üzenetként
futó áram elsodorja.
Ezüsthabos hullámháton
elviszi a Szamos árja:
– néha talán odajutnak,
Tisza-partok tájékára…

De ott messze, Tisza partján
van-e aki őket kérdi?
Van-e aki rájuk figyel
s bús szavukat meg is érti…

szozattovabbacikkhez

Csergő Tamás: Ithaka felé

Odysseus, a roppant tengeren
Sok vészt sodort a Messzedörgő rád,
De partra szállva boldogan ölelt
Fövenyes partú, szép hellén hazád.
Vitorlád vissza kedvező szél vitte,
– Poseidon akkor messze kóborolt –
Megfogtak gondos hű phaiák kezek
S álomban még a partra tettek…
Ott ébredtél a karcsú pálma mellett,
Szemedben könny, Zephyros lágyan rád lehelt,
S mikor Athene ködpalástja szétoszolt,
Felszálló füstjét küldte otthonod…

szozattovabbacikkhez

Diószeghy Dezső: Reszkető kézzel

kartyavarReszkető kézzel építettél-e kártyavárat?
Ha lázad volt, mérted-e remegve a lázad?…

Óriások harcát nézted-e türelemmel?
Megláttad-e ilyenkor mily kicsi az ember?…

Hittél-e hittel, ha hited össze is omlott?
Láttál-e már romot, mely egyre tovább omlott?…

Mutattad-e másnak is, hogy utat tévesztett?
Ha vérezve vitted-e tovább a keresztet?

Ha roskadtan, ha törve, mentél-e ha vártak?
Nézeted-e hogy melletted mennyien is állnak?…

szozattovabbacikkhez

Farcádi Sándor: Új élet kezdetén

Nyílzápor, kopja, kard, acéleső –
Kivettük dúsan mindenből a részünk!
Egyetlen, késő húnsziget. – kicsiny
Népem – úgy-e azért mégis megélünk?!

Sorsunk kiritkult, zászlónk rongy ugyan;
Az éjünk is süket s a nappalunk vak –
Sebaj! – csakhogy meg tudtuk tartani
Ezer poklon keresztül is magunkat!

Az Úr valamit akarhat velünk,
Hogy néprostáján át nem ejtett közbe.
E szent kegy szent hitét a csüggedés
– Vigyázzunk hát – tovább ne törje össze!

szozattovabbacikkhez

L. Ady Mariska: Ó, legyen áldott… legyen áldott…

Reám nem adott csillogó palástot,
s ó, legyen mégis milliószor áldott.

Elém nem öntötte búzáját, kincsét,
s ha úgy fordulna: csak itt élnék ismét.

Tavaszos kertje mindig másnak nyitott,
nekem maradt csak: hétpecsétes titok.

Mást pirított vidám-barnára napja,
nekem jutott csak: egének haragja.

Az országútján mikor összeestem,
az emberei elmentek mellettem.

szozattovabbacikkhez

Talbéry Géza: Hiba

Nem tapsolt nekem sohasem a nép.
Nem mindig olcsó, ami szép.

Megérezték, hogy lobbanó vagyok,
S megtagadtak gyakran gazdagok.

Se karzatnak, se páholynak soha
Nem tudtam lenni lantosa.

Kereszt nem szentebb papnak, ha papol,
Mint ahogy nekem szent a toll.

Szenteltvíz ömlött goromba
Tréfaként a kalamárisomba.

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: GAZDURAM – 2016. MÁRCIUS

Keleti: csomópont, de a költőknek a Keleti csomó pont, ahová nem csak a vonatok, hanem a történelmi-emberi-költészeti szálak is befutnak.

Gazduram
 
a Keletinél arabok támaszkodnak egymásra, méregetnek,
mint jóllakott kobrák lustán, unottan,
prédának néznek, saját ösztöneikkel kérkednek,
bennem pedig üresség és eltökéltség,
van, amikor jó, ha nem állnak az ember elé…
 
mégsem egy filmben szerepelünk… de ez nem is baj.
jobb a békesség.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: CSILLAGTALAN

vesszokosarLengő híd vagyok
lélekszirtek között.

Mint sóvárgott halálom,
úgy vonz a mélység.
Útvesztő árkom
magam alatt ásom,
míg egy nap majd
végre betemet az Ég.

Stációkon szállva
maradtam örök árva.
Létzuhanásom olykor
megállt és kifeszült  
a szeretetlenség fölött.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf