Móritz Mátyás: Elválasztó világ

- Elégia Édesanyánk emlékére -

Őt látom az emlékeim rejtett csillagrendszerében,
a felhőkben, a vizekben, a télre váltó határban;
a megbocsátásban, most, a legnagyobb csata hevében,
egy felettem elsuhanó, rám is vigyázó madárban.

Őt látom a vízfolyásban, és a nyüzsgő áradatban,
a megkövesült időben, egy út széli csigaházban;
képkeretben, árnyékfoltban, egy Ő írta képeslapban,
az égető nyarakban, és az égető, könnyű lázban.

Őt látom magamba bújva, álmot nem adó ágyamon,
közelemben, -messzeségben, minden egyes erőtérben;
a meglebbenő függönyben, és a fényben a vállamon,
az üldözött igazságban, és minden napfényfüzérben.

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Tavasztalan

Néma vágyat táncolt, hamuvá sült erdők fölött a szél
A ráncok, mik csak gondok voltak, már egy őszülő kép
Pattogó tűzben a jégkristály mi vízzé majd köddé válik
Szelíd mosoly, dühödt vigyor, a tél mi nyárra vágyik

hogomb

szozattovabbacikkhez

Pete László Miklós: Hideg este árnyékában

    Hideg este árnyékában
Didereg a Múlt,
Hosszú a Tél annak, aki
Élni nem tanult.

    Borostásan fagyoskodnak
Kócos nemhitek,
A világba belevetve
Kacag a hideg.

    Anyagvilág főtörvénye
Tudja a helyét,
Zsörtölődik a sarokban
A néma sötét.

    Hideg este árnyékában
Fázik a Jövő,
Akad-e még tovább élni
Majd elég Erő?

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: Ahogy nézem

Ahogy itt szedett-
        vedetten
a felhősödő
        eget néztem
révülten a  
        tulipánt fürkésztem
néztem - hogy
        honnan ezen epekedés
számonkérése
        tekinteteknek -
csodajárása ama
        ősi színorgiának
hisz színek
        sincsenek
csak eszmélés
        a nyitott gyönyör

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Fáradt vagyok

Fáradt vagyok a mindennapok hülyeségihez,
Zsigereimben kicsapódott az apátia,
Örök érvényű gondolataim a parton vergődnek,
Az élet pocsolyáin hullámot nem ver,
Vánkosom, ha fejem alá húzom,
Pillanat múltán izzik az, és érzem,
Fejem tűzgömb, és porrá válik szinte,
S mi benne van, a csendes érdektelenség homályába vész,
Kedvem most karcol talán,
Gyémántra monogramot hímzek,
Vállaim fájdalmán merengve,
Totálkáros lelkem elfedi a jót,
Hol is van, a remény háza?
Ho is van, a megnyugvás?
Hol is van, a miért élet?
És, – hol vagyok én?

Varga Rudolf: ÁRNYÉKVADÁSZAT

Sejtéseink
vakvezetõkutyái sértett
bánatukban elkóboroltak, éhen
haltak, kirabolt emlékeinket
hóval meszeli
le a tél, s ijedtünkben
menten lebabázunk,
ha egyhelybenkószálásunk
ködös utcasarkán,
meghágottságunk
napfordulóján vérpecsétes
ballonkabátban véletlenül
vagy
nem egészen
véletlenül
meggörbült árnyékunkba
belebotlunk.

Zonda Tamás: Boguszlawszki téli álma

Istrángot most a szépszemű lóra
szívünkbe mazurkát útravalóra,
már szállhat a szánkó hallali!
Távoli táncokat hallani.

Sűrű erdőnek remegjen vadja
jó tüzünk éled, hús is akadja,
rabolt itt minden, dugtuk előle:
túlélni csendben jutott belőle,

csillan a vodka, kong az akó,
angyal fuvoláján lépked a hó,
pendül a tél jég-xilofonja
fátyola dérnek a múltat befonja.

Vakondok éjben álmokat látok,
hullnak fejünkre hajdani átkok,
lesz itt még himnusz, lesz elég ármány
így van a sorsunk: hólepte kátrány.

szozattovabbacikkhez

Zsirai László: Hasonlat

Ahogy
Jézus
lábnyoma
halkan
letér
a
parti
homokról
és
észrevétlen
folytatódik
a
feszülő
vízen,
természetesen
úgy
kúszik
a
hétköznapokból
szívetekhez
egyre
közelebb
simuló
költészetem.

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: A gyűlölet igaz

Ha egyszer
megölöm magam,
ne csodálkozzatok,
ezt meg mi lelte:
beleundorodtam
az emberi szívekbe!

Emberi szív,
utálom, – pedig nincs is, –
szeretet, várom,
pedig hagymázos álom:
a gyűlölet az egyetlen
igazi ezen a világon!

torottpohar

Angi Sándorné: Nem vagy egyedül…

Mikor már azt hiszed, hogy senki sincs veled,
fáradtan hordozod egyedül a terhed,
mikor már úgy érzed, roggyannak lábaid,
imádkozz Istenhez, és Ő majd megsegít!

Ne mondd, hogy egyedül hányódsz a világban.
Ne mondd, hogy sötét van mindég a szobádban,
ne titkold Előtte mi fáj lelked mélyén,
Őhozzá fordulj, légy gazdag, vagy szegény.

A jó útról hogyha letérnek lábaid,
intő kezét ha már elvesztik szemeid,
s ha netán az ördög kerít hatalmába,
foglald könyörgésed esdeklő imába.

szozattovabbacikkhez

Gyöngyös Imre: Fáy Ferenc költészetének ruhatára

Ősz volt a kedvenc évszakod,
árny, felhő, köd ruházza,
fáid emberként jártak ott:
fűrész mindnek halála.
 
Kés volt a kedvenc fegyvered:
félelmed egyik gyógya,
csönded, mint istentisztelet
személlyé átfonódva.
 
Mért, morzsolt múltad felnyögött,
mércéd az égig ért fel,
duzzadt felhősubák mögött
a néma Isten térdelt.
 
S hiába vártad tettleges
jelét szeretetének,
azóta is Istent keres
taglózott, hunyt reményed.

szozattovabbacikkhez

Kisjókai Erzsébet: Álmodj rólam

Az álmaidat akarom.  

Ha behunyod a szemedet,
s fantáziád, e víg kerítő
eléd képeket tereget,
engem láss becsukott szemmel,
rám gondolj forró szerelemmel,
rám gondolj nagy vágyakozással,
ne álmodj soha, soha mással.
Enyém legyen mosolyod, könnyed,
vidámságod és gyötrődésed,
beszéded, gondod, sóhajtásod,
szerelmes, édes kívánásod.
A legszebb neked én legyek,
a szemem a legfényesebb,
a csókom a legédesebb,
legmelegebb az én karom.

Az álmodat is akarom.

Mária Margit: Vágyam

Odaállnék
zengő nyoszolyának,
elringatnék
minden álmot, vágyat;
lágyan zengném
édes dajka nótám,
a szívekbe az
eget belopnám.
Őrködnék, hogy
csend legyen és béke,
dalomban az
Isten szíve égne;
dédelgetnék
minden édes álmot,
s ringatnám én
az egész világot.

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram-2017. január.

Gazduramék levelezése egy tízéves üzenetfolyam, egy nemes pengeváltás, két költő, két barát egymáshoz intézett gondolatai.


Gazduram
 
Voltam már így, igen,
mikor Nagyapám katona kabátját
rám dobta a történelem,
s fűszálpanaszaim között
halottan feküdt az értelem.
Igen vagyok így, elernyedt bika,
akinek szemében átfordul a világ,
a habzó tenger szájából
a másik part hozzánk kiállt.
Igen voltam olyan fáradt, hogy
minden lépésemmel temettem az utat,
ahogy a fájdalom fecske röptével
az elveszett fészek után kutat.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: TÁV-IRAT

Fájsz. Nem csitítnak a szavak.
Mozdulatlan, testmeleg
képek mögé rejtelek,
s naponként megáldalak.

Múlt időm gyermekhangja vagy.
Elkobzott lépted a csönd,
vissza nem jön -  elköszönt.
Nyomában hiány dagad.

sarvetodes

Buda Ferenc: Botladozom…

Botladozom mint a részeg
alig látok pedig nézek
buta lábam meg-megtorpan
mint hajszolt állat a porban
szaladnom kell futni menni
s velem együtt fut a semmi
s velem együtt fut a minden
világ verdes a szívemben
kín-gondjaim omló füstje
szemem csípi forrón sütve
s arra késztet hogy köhögjek
és a könnyem sose jön meg
s röhögöm a magam kínját
s röhögöm a mások kínját
pedig úgy fáj majd szétcsattan
józan eszem vas-agyamban
Nem akarok menekülni
s nem akarok lemerülni
de ha fázom a hidegben
hadd bújjak meg szívetekben
Ne nyúljatok a haraghoz
szorítsatok magatokhoz

Czipott György: Csigerseprő

madarak lelencbe röpültek,
kéngyertyák füstöltek díszeget,
számban hatvanhat csiger seprője.

bétemül sóvármagos dögkút
vágósúlyörömű csillagokkal,
hanyattkalimpál szépen valahány,
és csak gyúlnak gyújtatlan,
csak lángolnak siratómécsek
feketeasszonyok gyűrt kezeiben.
kőszántásom száron sorosul,
mégsem erednek verőhajak éjbe,
mégse sikoltnak lelket ugrani értem
körbesöprűzött hosszúvirrasztáskor.

kuldus

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: ÜRGEHEGY

Az Ürgehegyen,
több, mint kétszáz
méterrel a tenger szintje fölött,
a pincékben hordó,
abban peniglen bor pihen,
nem tengernyi,
mert tengernyi csak abból van,
ami nem kell,
de azért tudja azt mívelni
a magamfajtával,
amit később nem nehéz
megbánni.

Élhetnék másutt.
A Balaton
szőke hullámai
bőrömet bizsergetik még most is,
s Leányfalu
barna Dunája megborzongat,
ha arra tévedek.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Az ünneplésben

Kicsit távolabb,
ott a bodzafordulónál
vártam,hogy egyszer
megszólít az este,
amely az évek
olvadó haván
az ünneplésben
önmagát kereste.

bodza

Gavallér János: Vágta a semmibe

Hát nem. Nem működik semmi.
Csak vagyunk. Lehet ezt érezni?
Uraim, nincs múlt, s nincs jövő,
gépek begyén nő a csecsemő!

Zsold táncát járja, ki bírja.
S csak hányni tudunk, megannyian.
Erre büszkék a nagyurak:
Monoton hatalom agyukban.

Kizárt a szív és a lélek,
örülök, ha néha lélegzek.
Ez már a falanszter kora:
„Közös lónak túrós a háta”

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Látomás

madarijesztoKörötted épül hallgatásod vára
benépesül majd csenddel és avarral
s az ablakoknak szárnyas spalettája
hiába küzd a zengő zivatarral
a gyűlő évek ostromgyűrűjében
csak egyre nő a fojtó levegő
és harcainknak vérző tenyerébe
Krisztus-szöget kopácsol az idő
és csontjaidból rőzsét rak a vénség
és arcod holdja napról napra fogy
gerincet roppant sorra a kevélység
és roskadt térded küszöbökre rogy.

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: Beteg lelkek

A múzsa tulajdonképpen az első számú ember a
számtalan közül, akinek tudtára akarjuk hozni,
Amit leírunk. Egyfajta arkhimédészi sarokpont.

Antalovics Péter

Mennyi költő volt már rabja az örök és szent talánynak,
amitől annyiuk lett vak, megháborodott és süket;
és hódoltak Neked mint a reményük véd-angyalának,
akik nélküled siratni tudták csak kétes kedvüket.

De Te mégis százszor, mégis ezerszer mondtál le róluk,
mint akiben a józan ész az érzelem ellen vesztett;
nem is maradtál mellettük, nem is lettél biztatójuk,
a pokoli kínjaikat még csak meg sem fűszerezted.

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Semmi

Egy semmi vagyok, egy szilánknyi álom, mi őrülten szúrja az ujjad
Nem látod, csak piszkálod, vélt lelőhelyén a véred kibuggyan.
Elkened a szádon, sós izében az ajkaidra vándorlok, ott is sebet ejtek!

Egy semmi vagy, mondod, egy vándorló kedélygyilkos
Sorsokba fonódsz, kis parazita virág, élvezed, mi másoknak kínos.

szozattovabbacikkhez

Pete László Miklós: Fagy-diktátor

Megérkezett fagy-diktátor,
Didereg a világ-sátor.

Spórol még a fényes hóval,
Beéri a zimankóval.

Reménytelenség ás vermet,
Borúlátás jéggé dermed.

Vén, mogorva fagy-diktátor,
Körülötte híg köd-tábor.

Ránk terül, mint gyilkos lepel;
Polkorrektet nem követel.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo