Tóth Zita Emese: Pszt

Kicsiny parittya száll a szélben,
útvesztőben némán nézem,
megszakad bennem minden ínszalag:
most csak csendben, csendben
maradni szabad.

Hasára fekszik magányos virion.

Messzi testben tán párra is talál,
szaporodik, rájön a halál:
szövetség kell, szövetség,
jól tudom. A vírussal együtt
mutatkozom.

Párban ölnek tiszta sejteket.

szozattovabbacikkhez

 

Vámos Hang György: Borostyán

„A teremben sétálgatnak a ladyk,
És Michelangelót dicsérik.”

ma sem rogyott az ég a földre.
a butaság, hogy vak célját betöltse
-- önként hizlalt, rút, fekete gyöngyként –
a pisla’ értelem hunyorgó fél karéja,
álomtalan éjünk ránk csukódó héja
„. nász az avaron ”
(-- ha akarom ?)
s nagy kincs, ha olykor
bármit is találunk,
hisz’ szépen gügyög, növekszik halálunk:
-- íme, már jár is!

szozattovabbacikkhez

 

Zajácz Edina: A halál fekete libegőjén

Nézem a teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén,
ahogy elszállnak álmaink
a semmi ezüstködén.
Fodros ruhás angyalok hívnak,
gyere...
Milyen hatalmas a halál játszótere,
s míg térdei közül el nem enged
az utolsó törvény,
csak ringatózunk fekete libegőjén,
anyám és én.

"Mendegél az Ősz tarka üstökkel..." - október

Andruskó Zsuzsi 1jpg

Albert Zsolt: Éjszakai páncél

Megfagyott égitest az emeletes házak falai között,
beszorult hang vagyok a test lépcsőházi folyósóján.
Kitágult pupillák ragyognak esténként a tűzfalról,
mellkasomon csillagok, a tejút tüzében haladok.

Hazát vinni az emeletre, beültetni beszélgetések
futónövényeit, néhány bárányfelhőt a képkeretbe.
A postaládában denevér alszik, páncél a sötétség.
Az ébredés lassan felolvad, a reggeli pirítós tetején.

Bíró Rudolf: Hajnalban

…már egy fekete macska dorombolt
a kávéfőző lusta belsejében.
A napba ölelkezve sírt a párkány,
szivárvány-jégcsapok lógtak a szemében.

A szobaajtó suttogott. Hallgatóztam.
Műanyag kanál nyújtózott a csészében.
Hangtompított kavarás egy pohárnyi csendben,
a billegés is aludt a hintaszékében.

Figyeltem. Öt óra harminc. Ilyenkor
előre megfontolt minden mozdulat.

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Egyszerű levél…

    Ürgehegy alkimistájának

Tudjuk, barátom, Ősten sem tehet
vad kényére bármit büntetlenül;
részeg szavak árnyán potyára ül,
valójából hiányzik képzelet.

Nincsekkel bűvészkednek démonok,
míg visszájára ronthatnak erőt;
várjunk hát bármit döghalál előtt,
rossz szeszekkel elnyel görebtorok.

Tegyük – míg akarjuk –, járjunk vízen
vagy vershajónkon dagadjon ige;

szozattovabbacikkhez

 

Dóczi Székely Gábor: Számadó ima

Nem engesztelek, nem kérek,
a dicsőítés tán önméreg.

Adjak hálát? Azt kellene.
Lélekről a máz, a kelme le!

Nincs bennem átütő erő,
s amellett nem vagyok törtető.

Dolgaink terített lapok:
magad álomban nem ringatod.

A sok mihaszna nagyokos:
szellemünkben vájkáló fokos.

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Rejts el a tél elől...

Boríts be száraz levéllel,
rejts el a tél elől,
óvd meg a fagytól a testem
ölelve, szép szeretőm.
Senki ne hallja, ne lássa,
mit írtam vagy mondtam neked,
nem mások létének mása
az igaz szerelem.
Legyél a tengernek habja,
leszek a parti homok

szozattovabbacikkhez

 

Fodor Viktória: Kvaterka

Hamvas bőröd eltűnik az asztalok sokaságában,
kések s villák tánca nyomja el hangod.
Mielőtt tekintetünk összeolvad a várakozásban,
poharadat félretolva, megszorítom a markod.
A teraszról besurranó hideg levegő nyakamra ülve
kérdőre von: Mikor fogsz végre haza indulni?
Tőled nem kérdezem meg ezt, ki vagy merülve,
számból pedig egy szó sem érkezik,
hallgatunk a bárból másokat.
A pohár alja készen áll minket megölni,
cipőm az asztal alatt lábaid közé látogat.

Fövényi Sándor: Érkezés

megérkeztem: te voltál
arcod ráhajolt
a parázna földre
lepörzsölte a rózsákat az erdőket
és én tetőtől-talpig fuldoklásig
ott lüktettem benned
leheleted voltam
mitől ölünkbe hajtották fejük a fák
üszkös karmukkal
még tartották fejünk felett az eget
az izzó virágok szirmai
hullottak mint a fekete hó
remegő hamvaival ébenre
festetted meztelen tested
hogy majd álmatlan éjszakáim
sötét angyala legyél

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Kertemben

Gondoltam,lehet
úgy is, ahogy te akarod,
s ezzel kemény
leckét adtam magamnak-

falevelek finom zenéjét
visszhangozza
a kitaposott ösvény,
és fejem felett
egy hajlongó ág,
önfeledten játszik
a suttogó széllel-
lassan térbe bomlott
a bennem rejlő akarat,
és kezet fogtam
a csipkelődő reménnyel-

szozattovabbacikkhez

 

Irlanda Máté: Hazug

„Nagy testű prémes állatot láttam hátulról, feje kényelmetlenül balra, felfelé csavarva, amint az esthajnalcsillagot nézte mereven. Azonban fénytelen orrhegye nem volt valódi, sem a prémje, sem az állat, sem az esthajnalcsillag nem volt valódi. Csak a kényelmetlenség volt valódi. Csak a kényelmetlenség. Az volt valódi.” /Erdély Miklós/

Minden más kamu.
Mondom. Minden.
Hogy nem úgy gondolta,
nem is úgy gondolta,
nem is gondolta úgy.

Hogy egyszer végre kész leszek majd,
az a legnagyobb kamu.
Időnként meg persze az, hogy
egyszer végre nem leszek majd kész.

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Itt, ahol

Lemegyek
a sáros folyópartra,
az ártéri fák alatt
uszadékot, sirályokat látok,
figyelem a sötétedő vizet
hazámban,
itt, ahol
oly sokan vesztek el
a túlsó part előtt.

Kemecsei Gyöngyi: Angyalszárny

Nem kéne vágyni mást,
csak megírni azt az egy imát,
mi a földből az égbe vinne át.
Úgy rakni egymáshoz a szót,
mint apróra tördelt,
szentképes kirakót.
Meglelni azt az aprócska elemet,
mi az angyalszárny
végéből elveszett...
... majd kacagni, örülni,
mint egy kisgyerek.

Lackfi János: Helycsere

Te elmentél s én itt maradtam.
Vagy én mentem s te maradtál?
Ugyanúgy kattognak ízületeim,
mint egykor neked,
ha lépcsőn megyek felfelé.
Ugyanúgy falatozom bicskavégről,
s dobálom magamba az ételt, mint te.
Ugyanúgy libabőrös a nyakam,
mint volt a tiéd,
míg tiéd volt a nyakad,
(most vajon kié?),
emlékszem, hogy irigyeltem,
milyen férfiasnak tűnt.

szozattovabbacikkhez

 

Márton Károly: Korán reggel...

Korán reggel
Kel a Nap,
Kel a Nap,
Sötét ellen
Kell a Nap,
Kell a Nap.
Nem titok ez,
Világos,
Világos,
Nappal miért
Világos,
Világos.

Müller Péter Sziámi: Az esendő

a jövő kész
érte kell menni
el kell kezdened alkudni rá
az, aki szabta
nem adja könnyen
olcsón meg nem is adhatná

megvan az ára
hogy nemsokára
megtörténjen pont veled
az, aki szabta
pont rád szabta
méretre kész az életed

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Horváth Ilona: M-pír

Azt mondják,
apró galaxisok
alkotják agyam minden sejtjét,
s bármi akaratom,
megindulásom
parány létformák összjátéka,
hogy maradjak
működőképes világegyetem.

Ilyesformán énidegen
törekvések löknek kávém
mellé,
s ha harmóniám keresem,
az maga a diplomácia,
sok szorgos tárgyalással
népek békéjét kötöm.

szozattovabbacikkhez

 

Schifter Attila : Őszbúcsú

Nyárasszony csókja
már kihűlt emlék,
forrón emésztő,
mely itt járt nemrég,
várja még, s hímes
folytatást remél:
száz meg száz színes,
szerelmes levél.

Dús gyümölcsű fák
közt – akár a csősz –
jó gazda gyanánt
mendegél az Ősz
tarka üstökkel,
merre elhalad:
dió, gesztenye
burka meghasad.

szozattovabbacikkhez

 

Nagygábor Margit: Fájás

Ma éjjel szakállas ősök
kórusban szavalták
életem súlyosabb bűneit.
Hitvány szolgabérencként
szerettem egy hazát,
hittem egy álmot, melyben
a gyermek nagyra nő.
A gyermek korán elveszett.
Hazámat most
éles kardok szántják,
árulók hada lepi el ágyam,
az új magzat egyre elvetél.
A művészet múzsáit imádtam,
evilági Mammon csókjai helyett.
Árván, szeretetlenül bolyongok
a lángoló éjben, hazám keresem,
s a Kedvest ki ígérte, de el se jött.
Uram! Megteszek mindent újra,
csak annyit súgj, mégis megérte!

Paál Marcell Hesperus: Az utolsó idők

Valaki az ajtót simogatja. Szelíden
kérnek bebocsátást azok, akiknek
játszótere a kert volt. A rózsák
elvegyülnek a rigókkal, a giliszták
áthurkolják egymást, a bokrok három,
a fák hétrét görnyednek, hogy
beférjenek oda, ahol eddig az ember
bitorolt sajátnak vélt otthont. Négy
fal között, lomha tetők alatt egy
civilizáltnak kikiáltott menedéket,
melyet a Föld felhámjából hasított ki,
kérdések és válaszok nélkül.

szozattovabbacikkhez

 

Pápay Eszter: Álmom, a nyár

Elfáradtál, álmom, öreg Nyár,
tudom, te is érzed, hogy erőd elhagyott;
arany-mosolyoddal némán hallgatod,
ha kérdem: ugye, neked is fáj?
Elfáradtál, álmom, öreg Nyár,
lankadó karjaid lehúzza a teher;
napfény-arcod bágyadt mosolya felel,
ha kérdem: végleg itthagysz-e már?
Egy elkésett akác
bólint szavamra. Itt a szegletben
már árnyékos a kert.
Még dús zöld lomb -
úgy táncol, úgy susog, ahogyan rólad
álmodó szívem vert.

szozattovabbacikkhez

 

Pethes Mária: Nem ígérhetem

köd boronálja édes földed
a szél kiszánt belőle
egy boldog rögöt
a Tó hullámaiba mártja
sáros tajték ringatja a jövőt
szennyes szavak szitálnak
fűszálak alatt menedéket kereső
csiga nyikorog
szótlan madarak szállnak
borúval díszíti fel a fákat a telihold
megversellek százszor és ezerszer
de nem ígérhetem
hogy fennmarad neved
ha nem találok olyan szót

szozattovabbacikkhez

 

Rácsai Róbert: Ütközés

Van, aki fél, ezért van bezárva.
Van, kit közönye ítél némaságra.
Van, ki nem látja értelmét. Hallgat.
Van, ki magában sikolt egy halkat.

Félek. Hallgatok is, és néha
sikoltok egy nagyot:
Én nem az vagyok, akinek
hazudtatok!

Jó pillanataimban abban bízom,
hogy hátha…
De hiába
nyitom a számat szelíd szóra.
Ma már minden, MINDEN csak
ütközőzóna.

Szabó Lajos: Most kedvem lenne

most kedvem lenne
csak úgy csendesen
ahogy senki sem hallja
egy-egy sort Aranytól
Adyig
meg talán vissza…
most kedvem lenne
hallgatni
egy jó pohár bor mellett
csak úgy belül mulatni
hajnalig részegnek lenni
húzatni valami ős szilaj nótát
néhány poros csizmát

szozattovabbacikkhez

 

Szentjánosi Csaba: Szerelmes vers

Micsoda halálugrás az idő,
beleugrasz a végtelenbe,
fát szorítasz, tavaszölelésű
két kezedbe.

Milyen átlátszó az élet, mint
a medúzák teste,
a holnap-partjához úsztat,
a szerelmes-este.

Milyen szép a Sorrentoi-tengerpart,
mint vágyakozó öled,
Földanya vagy, vulkán-méhedben
kihordasz minden követ.

szozattovabbacikkhez

 

Szenyán Zoltán: Érezzem

rég elhasznált cipő
két elfoszlott fűző
ütött kopott talp
kitépett nyelv
semmi
semmi fény
csupán ennyi, menni...
oda lett, igen, akaratom ellenére
/hiába, Ő az Isten, s mégis elsiette/
erőszakkal beletuszkolva a lélek
így néztek, így nézek, így élek
sáros talpát, drótkefével, át
át meg át, kicsit önmagát
kéjes élvezettel kefélem

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: Akármennyi

Ha lehetne, mind a tíz
-vagy legyen akármennyi is-
életemet veled élném le.

Aztán az jutott eszembe,
hogyha tényleg több
életünk van,
lehet, hogy ez nem is az első.

Szimpla feltételezés az is,
hogy amikor először megláttalak,
nem valami megmagyarázhatatlan,
minden logikát tagadó, elsöprő
érzés
csapott belém,
- mint amikor olyasmi

szozattovabbacikkhez

 

Vámos Hang György: Példa-beszéd

Van nékem Istenem!
-- Hogy is ne lenne?
Itt görbed velem,
éjt-nap, este, reggelente.
Reggelente,
-- mikor még nem jut eszembe,
mi is volna a penzum mára,
mely szerep?
Ábrahám, Izsák vagy Sára,
vagy csak úgy, pogány magam legyek?!
Van nékem Istenem!
-- Hogy is ne lenne?
Itt görbed velem,
éjt-nap, este, reggelente.

szozattovabbacikkhez

 

Zajácz Edina: Elmondalak

Elmondalak, mert vesztőhelyem lettél,
égsz bennem, miként a felgyújtott világ,
felhőkkel szeretkezik a határszél,
mint irigy istenekkel szent krónikák.

Celládban ébred a vétkes öntudat,
életfogytiglan elítélted vagyok,
léptedben bukdácsoló félmozdulat,
ha veled nem, hát nélküled sem halok.

Túlhordalak megannyi létezésen,
viszlek, mint szökevényt, rabságokon át,
akkor is, ha leszel maréknyi porszem,

tűröm széthulló sejtjeid halmazát.
Át nem engedlek téged a halálnak,
a végtelen négy szegletébe zárlak.

A. Túri Zsuzsa: Ne gyere

(gonosz fény)
ne gyere
az égből gonosz fény szivárog
fákat tett keresztbe az úton a szél
kialvatlan szemmel
gyűrt felhőket látok
rémesen csikordul az ablakzsanér
résre nyitott ajtón
a vérhold bebámul
hintázik s az öreg bükkön fennakad
a madáretetőt csillagok szurkálják
madarak holtteste
a bokrok alatt
ne gyere
a tetőn óriás lyuk tátong
belógatja lábát a hajnali csönd

szozattovabbacikkhez

 

Bíró Rudolf: Felcímkézve

Fogatlan fotocella-száj nyeli
A shoppingoló próba-babákat.
Egyik lábán alig 5 perces lábbeli,
S mint, aki háztartásbeli,
Méregeti a botox-kacsákat...

Tűsarkon fordulna, de még illeg,
Ünnepelni jött egy álnév-névnapot.
Tinédzser-tükörben szelfiző milfek,
Rövidre hagyott póráz tekintet
Ugatja a hasonló Make-upot.

Pislog a mókus szőr, ha mogyorót lát.
Pumpálódik a vörösvérsejtszám.
(Ez felnőtt tartalom, és szponzorált.)
Bár még nem tudja “apuci” pinkódját,
Mert priuszos a pillangó-rendszám.

szozattovabbacikkhez

 

Albert Zsolt: Falevél

Egy helyben állunk, szalagot teker körénk
az ősz és csak akkor vesszük észre a fogságot,
mikor már elzsibbadtunk az avarcsendben.
Fáradt völgyekben, langyos nádasokban
meggyökerezve várunk, levelünk darutollal írt.

"Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal..."*

/*J.A./


Készülő fészkekre ereszkedik
az este, hajába igazít
néhány álmos kis bogarat,
majd karjait égnek eresztve
tenyerére simulnak szépen
a koraszülött csillagok.

Szél segíti vállamra
a könnyű kiskabátot,
minden méh elzümmögte
mára minden dalát,
s a járdaszélre esve
részegen idézi
a virágszemű lombok
méznehéz illatát.

szozattovabbacikkhez

 

Bihari Csilla Rozália: Koszorútüskék

Ha az utolsót is eltemették,
Pattogni kezd a házról a festék.
Apró fenyőtüskék sírnak
a koszorúdunyhában,
s színvak csend ülepszik a házra.
Ha árván marad az ő helyén az asztal,
többé semmi nem vigasztal.
Minden logika értelmét veszti,
a hit is csak önkínzás,
s a testi élet kiüresedve kúszik tovább.
Viselik bőrük alatt is a gyászruhát,
mert az ajtónyitásnak már nincsen boldog jelentése.
Hagyják hogy a fű benője a járdát és az udvart. Vége.
Ha az utolsó reményt eltemették,
Pattogni kezd a házról a festék.

Czipott György: Esik

megfigyelsz,
én fészkéből kivetett
darazsat.
amit látsz akarat?
megáldott, szabad
akarat?

belémfeketült
anyám vajúdása,
miként burokban pangó
vére.
Uram, azértse?
így izzik csakazértse?

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Odaátra

Falusi gyerek, írogat.
Szavakat gondoz meg sírokat.
Gennyedző égen hold ragyog,
összefolynak a csillagok.
Öröklött feladat, szép nagyon,
gondolatszéfben nagy vagyon.
Virágzó réten emberek,
közéjük lépni nem merek.
Lábuk most mindent eltapos,
beszélgetésük oly lapos.
Csontzörgésekben tört a csend,
folytonos zűrzavar, semmi rend.
Szeretnék valamit mondani,
de nem hallod, már nem. Ó Jagi...

szozattovabbacikkhez

 

Herczog Gyuláné Pilla: Szeretet

Tavasztól-nyárig és ősztől-télig,
oda-vissza is vígan röptézik;
ahol kell fényt ad, ahol kell árnyat,
békét hagy ott, 'hol csak könnyek járnak.

Neve: Szeretet; fehér ruhája,
Krisztustól eredt, tiszta-kék bája.
Nyártól az őszig s téltől-tavaszig
– ott, 'hol a Nap süt, s ott, 'hol havazik –

reményt és vigaszt soha nem kétlő,
ellene nincs szó, vádló, sem kérdő.

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Az egész környék

Itt a szegény környéken sok az
eb a kutyák elfutnak a járdán
köztehertől repedt a betonlap
a házkapun nem zár a bilincs az
autón gyógyszertől zúg a fül sodródó
dohánytól sípol a tüdő a mentők jönnek-
visznek a miniszteri autó áthajt a
környéken itt a mondat tétova jel
szavak kitúrják a plakátról az igazat itt
se útlevele se bőröndje senkinek és
miközben a kábeltévé sorozatban ad
végítéletet éjjel sokan állva alszanak.

Kemecsei Gyöngyi: Individum

nem másképp
csak úgy ahogy...
ahogy csak te
mikor hagyom
ahogy csak én
a földtekén
s te mindent értve
érsz felém
nem másképp
csak úgy ahogy...
ahogy más vagy
és én más vagyok
ahogy nyújtom
és te megfogod
ahogy kérem
mert te eltolod

szozattovabbacikkhez

 

Paál Marcell Hesperus: Feleslegesek

A falakból párálló nyomor,
s az ezerszer átlépett testek
felett borgőz gomolyog
szelíden. Böffenés lebeg
egy kapualjban, csendesen
csorog a vizelet, buli van;
kiált a virtus egy fiatalban,
és mozgásba lendül
a szombat est.
.
Ők csak ülnek vagy állnak,
s támasztják reszketeg
sorsuk a falnak, még jár beléjük
hálni az élet, de nyomát
sem érzi búvó reménynek.

szozattovabbacikkhez

 

Pethes Mária: Térkövek

boldog percek felé hátrál a nap.
a burjánzó kertben hűsölő kövek
nem állnak szóba velem, mert egy időre
leszámoltam az örökkével, de nincs elég
merszem farkasszemet nézni a távolsággal,
félek elbúcsúzni azoktól, akik fontosak nekem.
talán be sem fejezem a mondatot:
viszlát, valahol, valamikor,
máris elfelejtenek, és az ember
akkor hal meg igazán,
ha senki nem emlékszik rá.

szozattovabbacikkhez

 

Szabó Lajos: Nélküled vers

a felhők
a csillár körül gomolyognak
ahogy veled ázom a kanapén
nyüzsög a zivatar
dobol a padló
forog és
a tető a csillagos ég
a valahol pedig lyukas
de legalább az univerzumra néz
a hajadat
a füled mögé igazítom

szozattovabbacikkhez

 

Szentjánosi Csaba: 60...

60 másodperc kevés egy perchez,
60 perc kevés egy órához,
az idő: idegenvezető, hozzáad
egy napot mindig a mához,
a levelek hullása kevés az őszhöz,
a szerelem kevés a SZERELEMHEZ,
attól nem leszünk jó tanulók,
ha Isten az életben mindig kedvez,
a türelemhez kevés a rózsa,
az éjszakához nem elegek a csillagok,
a való világ nem a TV-ben van,
hanem ahol a földet súrolják az angyalok

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: A csillagok alatt

Csillagok alatti házban alszom,
arcom gyűrött, rideg,
néha rángatózik szemöldököm felett egy ideg,
de a közömbösség segít.
Éjjelente nem csavarja fel szívemet a ma,
mint egy foltos, megfáradt szőnyeget,
éjjelente nem fáj a mellkasom,
mintha majdnem harmincévesen
hunynál el szívelégtelenségben.
Ez a szív elég. Éjjel nem fáj semmi.
A nappalok variánsa végtelen.

szozattovabbacikkhez

 

Vámos Hang György: Hall-é

nem csak te vagy e „lében”.
-- a halakkal is így van éppen,
minden évben,
tavasszal.
(ahogy te is, hogy „mit kezdjél magaddal?”)
tán ő is, hogy „mit kezdjen magával?” –
küszködve a folyton-árral,
menne is, maradna is…
s mert, hogy e sekély létben hamis
képzelgése hajtja,
a víz színére ki-kikacsintva,
belé akad a tágasság szemébe.
s már ott vergődve rajta,
azon elmélkedik,
hogy --„tán kilábolna a partra?”…
s mint afféle potyka, sügér, harcsa

szozattovabbacikkhez

 

Bíró Rudolf: Cukorbeteg

Aranygaluska a reggeli Nap,
tejszínes égbe mártva.
Pedig fekete felhők sorakoztak a minap,
Szánk helyett a szemünk volt tátva.

Odaégett naplemente. Füstízű éjszaka.
Kreolbőrű pad és rajta két sápadt alak.
Ültünk. Némán. Ez az ősz évszaka,
Mégis nyelvem hegyén éreztem az édes nyarat.

Habcsók csattant, falánk szem harapott,
Árnyék napozott a langy betonon.
Nehéz nyelés szántotta a garatot,
S nyakon át párolgott a hűs feromon.

Meleg szél nyalt két gombóc fagyit,
S a V kivágás a felsőn, akár a tölcsér

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Vízenjárás

(idegen, ha látogat)


ami szokhatlan, szokom.
veszejtő reményeket.
s följebb mint felsőfokon,
amint csak nem is lehet.

nem dolgom nekem, miért.
jött váltód fedezetlen –
s megfizettem semmiért.
vétkes vétektelenben.

hát már játsszuk ezt, uram...
ha elhagytam mind kevés,
s alig, mi előre van.

szozattovabbacikkhez

 

Albert Zsolt: Balatoni skicc

Mindig visszatér a vitorlás nyár
és újra megérkezik hullámaival.
Mintha az északi part nem is létezne,
szőlőillatú gravitáció ami itt tart.
Belakja a szív somogyi látómezejét
és elkékíti a reggeli dombokat.
Az este felhős pajzsán áthegeszt,
majd egy pohár borban
továbbfolyik a nap.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf