Illyés Gyula: Mit súg a marihuana
ha behomálylik! s lám az agg
megáll az utcán tétován:
hova is indult? S mosolyog:
oda vagy vissza már talán?
s nem mindegy? S valami örök
villámlik bármi cél mögött.
Óh, lényeglátó vaksiság
vigasza: hogy az okosok
az igazándi ostobák!
/Ha úgyis mindegy a tovább!/
Mint szabadító-italát:
napi-szesz-adagját a részeg,
köszöntjük mi, bölcs vének
elsúlyosodását a szívnek-észnek:
attól könnyebbül a világ:
működik jól a nesze-adssza mérleg.
Legyűrhetetlen valóság
fölé emelő kapatosság:
óh percnyi tudat-kiesés-
ajándékozta enyhe spicc:
kortyaiddal is te segítsz;
legyen a tekintet merész,
bár semmik semmijébe néz.
