Vályi Nagy Géza: Petrőczi Kata Szidónia
Olyan volt, mint a többi asszony:
Tűrő, törékeny, szenvedő –
Csak lelke szólt szebb, tisztább hangon,
S megfogta bűvös, szent erő…
Csak lelke volt más, – halk, zenélő,
Beszédes hárfa: bús, örök, –
Szívébe – rejtett szenvedéstől, –
Zengő madárka költözött…
Mint párja vesztett őz-ünőke,
Bolyongott berken, bokron át –
Szerelmi tűzben perzselődve,
Kereste hűtlen bajnokát…
Járt itt is – omló könnytavának
Vízén suhant el gyors hajón –
Az első, égő, női bánat
Itt sírt dalokba jajgatón…
Ózd, 1935.