Galgóczy Zsuzsanna: Levél helyett Csengey Déneshez

A fény sárgán lapul a házra.
Bent zöld függönyök árnya.
Hát így végződne minden?
Fekete fehérben, fehér
márványsírokon járva?
Mert felnő a csöndből fogant világ,
tarts meg, ha zuhanni vágyom!

Talán a színek azok, akik szóra bírnak.
Talán a hangok, a dallamok.
Én a kezdetek óta csak hallgatok.
Csillagok simulnak az ég selymébe,
mint puha fotelokba az időtlenség,
Uram, tarts meg, ha zuhanni vágyom!

Szobáról szobára keresem azt a helyet,
ahol megcsap a reggel illata,
tudom, levelek erezetében bújt meg,
hangja olyan, mint a mohák suttogása.

Odafönn csillagok ívén baktat a magány,
ami elmúlt, nem jön vissza.
Életünk egy koktél a nyár teraszán,
s a szalmakalap alól úgy bukkan ki
arcunk fehérsége, mint búcsúzás perceiben
a csontok magánya.

Farkasrét – 1991. április 16.