Szántó Róbert: A szellem látogatása
Éjfélre jár. A csönd zenél szobámban
S magányomból kilépve, meseszárnyam
Kibontom. Vaj’ megtilthatod-e nékem,
Hogy szellemem az ajtódon belépjen?
Ha feléd közelítek óh kegyetlen
Távoznom kellett százszor is leverten.
És most, és most ha megkondul az éjfél
Szellemem ott áll ágyadnak fejénél.
A lelkem hajlik testednek fölébe,
Hogy nagy szerelmét újra kipörölje;
Hová e porhüvely csak félve lépe
Leborulok az ágyadnak elébe.
S ki epedésem eddig sohse láttad
Vad bosszúállón csókolom a szádat…
Vámpírja leszek lázadó szívednek,
Kiszürcsölöm jaja az utolsó cseppet.
Kiürítem amikor nem is látod
A gyönyörökkel telt aranykupákat…
… A nagy magányt már százszor átöleltem,
Amikor benne képedet kerestem.