Sík Sándor: Egy fiatal német katonához

Almaképű kis német katona,
Olyan fiatal, szinte még gyerek.
Mögötte a vasúti kocsira
Szerelt sötétlő páncélszekerek.
A pihegő vagónnak nekidől,
Talpáig harcias zöldbe szorítva
És rám mosolyog; kék szemeiből
A fiatalság meleg hajnalpírja
Nevet és a szívemet elszorítja.

Háta mögött a tömött kocsiról
Kurjogató legény harmonikáz.
Lelkem előtt az édes-zöld Tirol,…
Havasi lejtők, szénasuhogás…
Vasárnap-est a völgyi csepp falun,
(Utolsó nyár elköltöző anyámmal)
A főtérről, százados hárs alul
Idecsattog – a fiatalság járja –
A talpverős tánc hetyke muzsikája.

Nézem a fiút, belemélyedek
Mélykék szemének pihenő tavába.
Kedves fiú, lásd, ez való neked,
A tánc, az ének, az otthon világa,
Ma még a játék és a szerelem,
Holnap a munka izzó férfi-napja,
A könyv, a gép, a kutató-terem:
Apáid hívnak, szellemáldozatra.
Ki az, ki veled őket elhagyatja?

Mi az az irtó, siketvak erő,
Ami elkapott, szép felebarát,
Hogy nem hallod, csizmás menetelő,
A Kantok és a Schillerek szavát,
A Két Kőtáblát a világ felett,
Csak az egyetlen iszonyú Szirénát,
Mely kiszúrt szemű farkasként terel
A meggázolt Európa tetemén át.
Fölötted dögsasok, lépted nyomán hiénák.

Nem érzed-e szegény arcod körül,
Boldogtalan, a dermesztő szelet,
Amely a föld fojtott ereiből
Kúszik feléd sárgán: a gyűlölet.
A szabadság elfúlt párája ez,
Mely arcod körül méreggé fagyott.
Ó, látom és a szívem dermedez:
A jeges égre hulla csillagok
Írják a szörnyű ultimátumot.

Már mozdul is a jóllakott vonat.
Tompán zördülnek a fekete tankok.
Te mégy, hogy eltörj új országokat, -
Mégy, mégy és én már hallom a harangot:
Ítéletet kongat iszonyú nyelve,
A sírásó a pitvarban kopog.
Indultok az öngyilkos győzelemre,
És én siratlak, szép ártatlanok.
A Kőtáblák mozdíthatatlanok.

1941. július