Kisfaludy Károly: Rákosi szántó a török alatt
Miről apám nagy búsan szólt,
Hogy itt hajdan szebb élet volt,
Érzi szívem s felsóhajtok,
Amint Rákos terén szántok.
Hol Mátyás, az igazságos?
Te láttad őt, boldog Rákos!
Tán itt nyargalt hajdanában,
Hol én szántok mostanában.
Mondják, itten vitáz urak
Összegyűltek, tanakodtak;
S ha csatára trombitáltak,
Mint a sasok, víni szálltak.
Eltüntek ők; Rákos, te állsz,
Meződön hány embert táplálsz!
Hej de magyart alig látok,
S nehéz szívvel tovább szántok.
Pest-Budáról sok nép kijár,
S alig érti nyelvünket már;
Hej! ma-holnap a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.
Hűs szél támad onnan felül,
Zúgó szárnyán sötét köd ül;
Tán a por is e szép mezőn
Nemes szívek hamvábúl jön.
Barna leány a falubul!
Hej ne igyál a Rákosbul!
Magyar csonton foly a vize,
Könnyektül sós annak ize.
Rákos! Rákos! Hová lettél!
Szép híredbül de kiestél!
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
S hazám földét sírva szántom.