Juhász Gyula: Imitatio Christi

Mint magányos veréb a szürke porban,
Szürke betűkben élek én magam,
A napot nem nézem csak áldozóban,
Áldozó napnak szép bánata van.


Mint Terézia szerelmed nyilától
Tested sebét viselte boldogan,
A vágy nyilát úgy hordom én s a távol
Honvágya fáj örökké, Ó Uram!


S az ó írások és az új sírások
Fölött álmom színes tömjéne ég,
Ez élet minden bája veszve rég.


Már várnak a nem ismert tartományok,
Az új egek, az új dimensiók,
Hol e holt szív ismét vérezni fog.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf