Rakovszky József: Szabó Dezső sírjánál

Hol lázas utca forgatag
s lármás hétköznapok
vicsorgó életfogsorán
jelen korunk ragyog,
ott hullt a földbe holt porod,
s borult reád az éj,
ahonnét lelked rámhajolt,
mint lenge páraszél.

E kor feledni nagyjait
mi könnyen megtanult,
s útfélre dobja szívtelen,
akit bezárt a múlt.

Miért is lett ily szörnyű úr
ember szívén a gyom?

Az üstöknek tisztelet
manapság hol vagyon?

S ha méltó sír nem is jutott
néked Szabó Dezső,
örök könyvébe írja fel
nagyságod’ az idő.

Mit néked lázas utcazaj
s elnyűtt hétköznapok,
ha egyszer messze égbe fent
ragyog már csillagod!?

A rút közöny s az utcanép
harsog, bár oly silány,
hogy föl nem érhet lelkedig,
de tolladig sem ám!

Budapest, 1948. október 26.