Bögözi Attila: Özönvíz

térdig
derékig
mellig
ér
a víz

még élek

s ereimben
vad lázadás nyargal
lelkemben tengerré nőtt
a bűnhődés
elébb mint
rám lobban a hajnal

mikor
térdig
derékig
mellig
s aztán torkig
ér
a víz

lásd hát Uram
arcom íjjá feszülő vonásait
mert az ítélet lehet a Tiéd
de megfulladni Érted
az én harcom

sámán idők
hitt hitét keresve
maradok
hitetlen időbe
jelként eltemetve

mily egyszerű kimondani
hát akkor holnap
vége
fölpörgök
mint hullócsillag
rozsdálló őszi égre
a nagy rendező
a végszót kéri
nem lenni többet
szánj meg szánj meg
ó Mári néni
ki vagy ki voltál
pogány oltár

s tedd
mert teheted
mi bűnben fogant
s mit eltakar
bár nem akar
a hant e vers
többé ne legyen

mert többé nem kell
e bohóc jelmez
nem kell a hit
mely fegyelmez

tulajdonképpen
nem kell semmi
semmi sem kell
csak feledni

s holnap
mikor
a sötétség torkát
elmetszi
könnyű napfény
lázadó remények
lángoló feje
hulljon háborgó
habokba

s fulladjak meg

mielőtt sápadt
tengelye körül
a szó
megfordul
ajkamon
hogy
az utolsó
szó jogán
Uram

megbocsássalak

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo