Puszta Sándor: Bartók /1881-1945/

Allegro barbaro

fektesd virágágyásba álmaid
egyszer talán kinyílnak
virágnyelven beszélnek

a csend egész a csillagokig ér
aztán egyre nagyobb lesz az éj
egyre sűrűbb a lebegés
egyre mélyebb a hallgatás
az ég stigmás
s a földön újra átverve egy már átvert tenyér
csöpög a vér

az ítéleten
tanúskodnom kell majd a korról
Íme az ember! – hányszor hivatkoztunk
mondogattuk
de embertelen volt velejéig
jobb sora lesz mondom akkor Ninivének

        *

fehérebb a föld
ahol álltál
és a jövendő
arcodról mintázott ének!


1981.

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf