Illyés Gyula: Külön világban

Külön világban és külön időben
    éltél, be messze tőlem.
        Már vége, – vége!
Már új idő, új rend van készülőben,
    egy új teremtés, könnyű kezdet:
        susogja versenyt egymás mellett
        egymást vidáman rábeszélve
két karóránk felém a langy sötétbe.

Mi egy ember? Egy élet? Oh, tudom, csak
    kehelynyi külön korszak.
        Beh vártam, várom:
napunk, holdunk egy égbolton bolyonghat.
    Fülelem, hogy a két szív, melyet
    egy karban tartok, hogy felelget,
    hogy békül, mióta egymáson
majd összetört, – hogy egymásra találjon!

Felriadok egy ideje, mint pásztor
    apáim, minden pirkadáskor.
        Mit féltek? Éltem
féltem az éji tolvaj elmúlástól?
    Gyúl kint a nappal, tele széjjel
        nyájként mozduló eseménnyel.
    Kár már mi érhet? – kérdem,
mióta gondom tiéd, felerészen.

Nagy fényben alszom el, Álmomban, úgy szeretlek,
    múltamba is már beeresztlek.
        Gyermekkoromban
jársz fel-alá velem, – ha est közelget
    nevetve rántsz kézen anyámnak
        hívó szavára, tán anyám vagy –
    Ismerlek; mosolyodban
forgok, heverek, végre megnyugodtan.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf