Harsányi Lajos: Nepomucéni Szent János
Mondd meg nékem, mit gyónt a feleségem! –
A pap riadva pillantott urára.
Szentségtörés, uram! Pokol az ára!
Nem lenne nyugtom sem földön, sem égen! –
A bősz király a poklot is feledte.
A Moldva habja lágy ütemmel rengett,
Belé dobatta éj szakán a szentet,
Nagy csillag-raj gyült hirtelen felette.
Hídnál a fű korán zsendíti sarját,
Citromszínű kis libák vígan harapják.
Buri, buri! – mondják a fényözönnek.
A part fölött a Szent temérdek szobra.
Az arrajárók térnek balra, jobbra,
Felnéznek rá és csöndesen köszönnek.
