Garay János: Korona és kard

Eljátszották kezéről az ősi koronát,
S bujdosni kell Endrének s elhagyni szép honát;
Majd visszahívja mégis a nemzet nagy szava,
Így teljesül a törvény és jog kívánata.

De Endre a viharral megküzdni nem remél,
Fél ország lázadásban a mással harcban él;
Csatában áll az ős hit s új vallás eleme,
Az ország és az egyház egymásnak ellene.

A szenvedély hatalma fék nélkül hagyva dúl,
A gyenge az erősnek hull martalékaul;
A templomok s oltárok romokba dőltenek,
Papoknak s püspököknek vérében váltva meg.

S hírt ad vitáz öccsének, Bélának, a király,
Kiben s vitéz harában nagy istápot talál.
Meghívja Lengyelország földéről sergesen,
S ígéretet s ajánlást öccsének így teszen:

„Ha a viszályt karoddal legyőzheti karom,
Országom harmadrészét tenéked átírom.
Éltemnek éltéig legyen te birtokod,
Holtommal a királyság egész tulajdonod.”

Írá s reá megesküdt eskünek eskivel;
Hős Béla a hazába belépett seregivel;
A belviszály sárkányát vitézül megöli,
Nagynak, kicsinynek érte szerelmét megleli.

De a király szívében féltésnek férge kél,
S testvérindulatjáért gyanúskodást cserél.
Akar, melybírt erővel ily munkát végezni,
Elég erős lehetne trónját megdönteni.

Királya indulatját hős Béla érezi,
Szívét a méltatlanság mélyen megvérezi;
De amit a királytól szenvedni kénytelen,
Testvérnek megbocsátja testvéri szerelem.

A testvéregységre majd új ború vonul,
Fiat szül a királyné remény- s váratlanul;
A kis fiúerőben, szépségben egyre nő;
De vele nő Endrének arcán borús redő.

Fájlalja, mit Bélának esküdt idő előtt,
Hogy a királyi székbe utóddá tette őt.
Nem! született jogától, nem fosztja meg fiát!
S kisded fejére tészi az országkoronát.

S király tettét Béla méltánnyal érezi,
De ami a királytól szívét megvérezi,
Miért már testvérének bocsánatot nem ád:
Érette az apának nagylelkűn megbocsát.

S csodálva összesúgnak, bámulnak a pulyák;
Ily szívnemességet még nem látott a világ.
Való-e – kérdik egymást – vagy színlés tette csak,
Hogy ennyi sérelemre hős Béla hallgatag?

S amelyet fel nem foghat a szűkkeblű sereg,
A tettet rút gyanúnak fogával rágja meg,
Király fülébe súgja rágalma özönét,
S fölkeltik újra benne gyanúja ördögét.

Várkonyban, a világtól távol, van a terem,
Ott ül a királyi székén a gyönge fejdelem,
Öccsét, a hős leventét még egyszer sérteni,
Hűségét a királyhoz végképp kísérteni.

Előtte szőnyegen kard és korona ragyog;
Elvárja, Béla herceg melyikhez nyúlni fog.
Ha kardhoz nyúl: szerelme s hercegség a díja;
Ha nyúl a koronához, halálnak lesz fia.

S belép a hős levente… magas, szép termete,
Karját erő feszíti, mellét önérzete,
Emelkedő pompában leng sastoll kalpagán,
Vállán királyilag ül a párduc-kacagány.

„Válassz, öcsém! előtted kard és korona áll.
– Mond kémkedő gyanúval az aggalmas király –
Mi kedvesebb, a kard-e vagy e királyi ék,
Amely szíved szerint van, az légyen a tiéd.”

„Választok, bátya! – szólott merészen a vitéz,
S a kardot megsuhintja a harcedzette kéz. –
Karddal nyerém, imádott hölgyemet,
Nevem hírét és fényét, meg hercegségemet.

Karddal, ha kell, utóbb még – s itt hangja megrezeg –
Karddal talán utóbb ily ékszert is nyerhetek!”
Szólott s övére csapván a ragyogó vasat,
Ment merre jött, léptének haragja tört utat.

Mert sértést mélyebbnél mélyebben érezi;
Itt a király, a bátya egyképpen vérezi.
És sem testvérnek többé a hős meg nem bocsát,
Sem a gyöngéd apának tettét nem nézi át.

S csatára hívja Endrét, fegyver végezze el
Közöttük a hasonlást szívöknek vérivel! –
A harc Bélának kedvez, elhull a vert király,
S a korona Bélának vitáz fejére száll.  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf