Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba - Gazduram- 2014. február
Gazduram
homlokodra fújtam sóhajom,
fény a kulcslyukon: a kód
ránk feszült pillanat lassan fakul,
kelyhében fogant epizód.
borostyán-zárvány türelemmel,
túl a kereszt-eződéseken,
fölém görnyedt némaságod,
ujjaid köré tekeredik a csend,
állunk, egymást szeretve-féltve,
de aligha tudjuk mit jelent…
kiszáradt testben makacs élni akarás
pupillatágulás, tengerszorosnyi lázadás,
a világnak csak egy pillanat,
de az a pillanat egy kígyómarás,
deresedő kitárulkozás…
Jóna Dávid (2014.01.08.)
Gazduram
Micsoda adys az este, már vénülő szememmel...
micsoda januáris az éjszaka,
a horgolótűk úgy járnak, mint Michelangelo- és
Leonardo között, a meg nem festett két csata.
Milyen jékelys finomságú a hideg,
milyen Szép Ernő-s egyszerűségű az idő,
hol van Kálnoky üvegkalapja,
ahogy a kályha lángja renoirosan duzzadó nő.
Milyen Pál Feri-s ez a lélek-szétválogatás,
milyen Placid Atya-i fogságban a hit,
Burns dala John Anderson,szívem,John....
milyen szépen szól ma itt.
Szentjánosi Csaba (2014.01.10)