Bágyoni Szabó István: Anyanyelvtelen
s mint fény a tükrön
villant át csorba életünkön
fiú volt
derék
s mint vadász vadját
dicsérték hosszan
a magzat anyját
ki egyenest a méhéből temet...
vajon az egek hogyan fogadják
a föl nem síró
tetemet
a névtelent az anyanyelvtelent?
vajon ott kik lajstromozzák
a hangtalanul érkezőt?
a holdfény-tisztát
a sosem-vétkezőt
ott is vajon csak paragrafusra
nyisszentik el a köldököd zsinórját?
vajon az illetéket
ott is kiróják?
a buszok ott is rozsda-dobozok?
az utcarikkancs ott is egyet fúj?
a betűbölcsőt ott is kihajítják?
sújt-e ott is a nyelvi egyensúly?
a zászlók ott is csapnak, ostorognak?
az anyagerinc ott is akasztófa?
szólniuk kell vajon kakasszóra
a magzatvíztől hurkos ostoroknak?
-----
fiú volt - mondták
két keze ökölbe'
hajtja szekerünk'
körbe... körbe
csak száll nem szól
nem szólint
mélyül az első
anyaszóig
