Szabó Ferenc: "De szép vagy szerelmem!"
Énekek éneke 4
Galambszemeid szelíd fénye
átsejlik rejtő fátyladon
a Gileád-hegy kecskenyája
ugrándoz úgy a völgy ölében
mint hajnalfény a hajadon
a párás völgyből felragyog
– megnyírt juhnyáj – a fogsorod
hóhátuk izzón körbefonja
ajkadnak karmazsinszalagja
gránátalma-gerezd a halántékod
Dávid-bástya felnyúló nyakad
hómelled két gazella-halma
ficánkol ha felém szalad
könnyű bokád a harmatágyon
szellők becézik arcodat
amíg a kerge-könnyű árnyak
fel nem szedik hűs sátrukat.
Tündöklő tiszta vagy szerelmem
szeplő-szenny nincsen rajtad!
Indulj le már a Libanonról
repesve várlak, úgy óhajtlak!
Szemednek szúró pillantása
a lelkem sajgóra sebezte
nyakláncod rabja lettem
tiéd leszek már mindörökre!
Szerelmed édesebb nekem
a színarany boroknál
jobban kábít a keneted
a nárdusz-illatoknál
ruhád már mind beitta
Libanon balzsam-harmatát
pecsételt forrás, tiszta!
tömjén-fenyőknek árnyán
egy titkos kertbe zárva –
a gránátalmák tűzrakása:
féltő szívem szerelme őriz
a Libanonról suhog alá
onnan táplál a friss élővíz.