Dóró Sándor: Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás háztömbjei
romokban hevernek,
s a gyűlölet gyilkos gyomjai
szúrnak szívedbe…
Messziről,
a sejtelmen is túlról,
arctalan nevetés
fúródik bőröd alá,
s a levegő is egyre ritkul,
a zihálás gyorsul,
a tárgyak körtánca
lila színeket fakaszt
agyadban…
Megállnál,
de már önkéntelen visz
a vágy.