Szécsi Margit: Hajnal Annának
Ugrándozzatok, pikkelyes rabok,
dörgő-uszonyú, hűvös szótlanok!
Van már, aki megsirat
mikor ugráltok forró zubogásban!
Világ Kivertje, Kegyelmes Anna,
öröme is bú,
intelme is bocsánat.
Bocsáss meg nekünk,
száraz ezüsttel szálazott tündér,
párás melegben csikókkal, istenekkel
együttőszülő tündér!
Mert íme felnőttünk, s kikerült bennünket
az élet,
mert vagyunk halak s önnön megevőink,
mert eladattunk
a szent közönynek gyönyörüségére.
Ingünket levetjük: hever lélektelenül.
Ingünket huzzuk: feszül lélektelenül.
Bocsáss meg nekünk
kiktől a jóság megtagadtatott,
kiknek a szívét elhagyta az élet.
