Dóró Sándor: Metamorfózis
eljöttek a hantok szétporladni,
elperegni kőkemény aszfalton…
Körém sereglettek
a kis fahidak és gyalogutak,
s a házak is; a lelkemet kérték
számon, hogy mutassam meg gazdagságát,
s hogy őrzöm-e még
foszlányait a tájnak, hol szigorú szemű
nyír figyel az útra…
Őrzöm is, meg nem is! Más hajat borzol
már a déli szél,
mely szembe jő velem az utcasarkon…
Hátam mögött hallom a hangot:
„Nem az vagy, akit magunkból küldtünk!”
