Sántha György: Téli Kecskemét

Az Úr ma éjjel
   mikor nem látta senki,
   végighúzta sáron-bokron át
   a gyémántboronát;
   tanyákon, fákon
   és a halottak arcán.

Csak a nomád
   őstornyok ott középett
   komorlanak még, hős erőlködések,
   túl a falusorsfonta ketrecen
   Istenország szebb tájai felé.

Békebebénult testemen
   áthallik bús, harcos harangjaik
   hívő hangversenye:
   Lesz itt még valami valaha?

Ó jőjjetek mind: megtévedt erősek,
   rozsdás szívek, szép mártír senkik,
   vezeklők, vesztesek s ti új-merők!
   Döngessük a sírt, hol Piroska fekszik.
   Verjünk virággal szemfedő fehérség,
   égiglengő Melindafátyol…

Hátha
   felserken még álmából
   a temetőcsöndülte puszták
   télbőlrepítő, szent sárkánya,
   rettentő hős őrünk: a nyomorúság?

szozattv


szozat a tiszta hang ajovovarosa hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf