Szántó Róbert: Fölfelé!
Ki ölelésre keblét sose tárja…
És fut előled minden földi kincs
Csak arra, arra, fölfelé tekints!
Ha összetörve hordozod a jármot,
És verebek közt életed’ lejárod,
Kezedbe reszket a méregkehely…
Csak arra, arra, fölfelé figyelj!
Ha, kit szerettél játszva, mosolyogva
Harminc ezüstért vígan odadobna:
Véres ajakkal bosszút ne kiálts…
Csak arra, arra, fölfelé vigyázz!
Ha felkínálod szent ügyért az élted
És hantodon burjánt fakaszt a végzet
A nyugovásod más lesz odalenn?
Ne hidd, a lelked egekbe viszen!
A boldogságot ne keresd. Hiába
Sietsz lihegő mellel itt utána.
Sorsunk a földön bánat és sírás…
A mélységből csak fölfelé kiálts!
1915.