Illyés Gyula: Michelangelo a pályatársakhoz
a munkahely, hol a teremtés üdve
nem gyötrelem volt még, nem verseny-érdem,
nem kudarc veszély fő Mesterünkre.
Szájas inasok s ezért kirugottak,
de nem adjuk föl, nem a szakmát mégsem.
Falon kívül űzetve szenvedünk, de
amit magunkkal hoztunk, arra jó csak:
véső, kalapács, fogszorító szégyen,
rést üssünk! S ezen, a bár ujjnyi résen
bepillanthassunk ősi – műhelyünkbe!
Hogy összevessük a jót és a rosszat
– bíróvá mostoha fajunkat ütve –
ki vitte többre itt a teremtésben!
