Endrődi Sándor: Munkácsy Mihály temetésén
Igazán a mienk voltál.
S mikor ottkünn tönkre mentél
Megint csak a mienk lettél.
Közbe esik a nagy pálya,
Lángszellemed szárnyalása,
Dicső utad, honfivérem,
Fényes diadalszekéren.
Milton? Krisztus? Künn maradtak.
Más kép kellett a magyarnak.
Megvártuk míg tested-lelked
Rom lett. Nekünk roncsod kellett!
Ezt most szépen eltemetjük,
Illőn honi földbe tesszük
S dísz-szónok úgy elparentál,
Szinte örülsz, hogy – meghaltál!
