Erdélyi Tibor: Van-e...?
és a kardnak éle.
Kegyetlenül szúrnak,
vagdalóznak véle.
Izma van a karnak.
És az izom erő.
Feszülő, acélos,
ellenséget verő.
Súlya a fokosnak,
a fejszének, kőnek.
Ágyúval, puskával
hadakoznak, lőnek.
Hite van a szívnek,
veleje az agynak:
embernek születtünk,
eszesnek és nagynak!
Hát minékünk van-e
hitünk, kardunk, ágyúnk?
Eszünk, fejszénk, körmünk,
gyűrhetetlen vágyunk?
Ellenséget fojtó
kemény kezünk, markunk?
Ellenség tiprásán
vidul-e a sarkunk?
Terem-e számunkra
víg dal, nóta bőven?
Nevet-e ránk a nap
esti lemenőben?
Hála néked, Isten,
van már kardunk, ágyúnk,
szívünkből kicsurgó
harcos, magyar vágyunk,
meseszép-országot
visszavívó vágyunk!
Csak mostan az egyszer
ne hagyj el, Úristen!
Szentséges két kezed
áldjon és segítsen!
Olyan csoda lesz itt,
olyan csoda, álom,
nem termett még olyan
széles e világon…!