Petri Mór: A Lech mezején
Vérünk milyen hiába pazarolták.
Tiportak és csufoltak ott a hordák,
Ilyen volt náluk a lovagerény.
Letörtek mindjárt útunk elején,
Csak hírmondók maradtak, ama „csonkák.”
A koronád tündöklik, büszke Konrád,
Amíg itt gyászt lobogtatnak felénk.
De a kürtöt megfújta hős Lehel,
Bús fejüket felütötték a holtak,
A csontba is új életet lehelt.
És megindultak a vitézi lelkek
És diadalról-diadalra keltek.
– Voltunk mi szittyák, lesznek még a voltak!
1918.
