Tollas Tibor: Hontalanok zsoltára
hamvát a sivatagba szórták,
de láncra fűzött rabjaik
túlélték mégis Titust, Rómát.
S fegyvertelen a légiók közt
diadalmas új zsoltár szállt fenn:
„Holnap faladnál, Jeruzsálem”…
Továbbadta a száműzött
apa fiának, törzs a törzsnek,
mint homlokukra rásütött
titkos bélyeget, öröklöttet.
S a négy égtájra szétszóródva
a fogadalom nap-nap szállt fenn:
„Holnap faladnál, Jeruzsálem”…
Századok múltak, eszelős
eszmék és gettők négyszögében,
testükkel emeltek erős
falat s mondták kétezer éven
keresztül, mint a megszállottak…
S beteljesült az ős fohász lenn,
győztes faladnál, Jeruzsálem.
Hát mondd te is minduntalan,
mint ők – fiadnak, unokádnak,
makacsul ezt a hontalan
zsoltárt, mely célt, holnap hazát ad.
Fegyverként szegezd társaidnak,
mondd magadban, kiáltsa szád:
„Holnap faladnál, Magyarország!”
