Sinka István: Megcsalt fejedelem

Végtelenül magam vagyok,
mint a névtelen csillagok.
De még így is fejedelem
lehetnék, ha a seregem
nem volna néma, mint este
a fénnyel küzdő éji lepke.

Az is szegény, tűri a rosszat
s hang nélkül magába roskad;
két szárnyával a láng előtt
verdesi azt a temetőt,
mibe – ha a láng érte nyúl –
halálos csenddel belehull.

Így tesz, lám, az én népem is!
Én megváltanám még véren is,
ám a megváltásom elül,
mind a semmibe menekül.

Rongyos fejedelem vagyok
a rugott póroknak dalolok.
Bika szarvából a dudám
s fúvok a seregem után:
– Zendülj puszta, ébredj halom,
mert egyre nagyobb a fájdalom.
Zendülj néma ezeredem,
hív egy megcsalt fejedelem.
Zendülj, mikor tavasz játszik,
mikor a bodza virágzik.

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf