Oláh Gábor: A játék vége

Én is húztam a vörös szekeret,
A bíborosok kocsiját,
Melynek küllője eleven hús,
Ha döccen: jajgat és kiált.

Szügyem nekifeszítve a szíjnak
törtettem lihegőn,
És szívta belőlem az ostoros úr
A vérem, erőm, a velőm.

Mellettem hosszú, barna tömegben
Feszültek íromba társak,
Vágtuk a földet véres patával,
Hite nélkül a hám-szakadásnak.

Bús alkonyaton és éjeleken
Váltottunk álomszavakat:
Mi lesz, ha egy meredek szélén
Valamelyik lánc leszakad?

S egy hajnal megadta a nagy jelt:
Leszakítottuk a láncot!
Akkor lépett a nap az égre,
Ránk nézett és hahotázott.

Mi megfordultunk neki arccal:
S hurrá! a bíboros úrra.
Csattogtak a láncok gyönyörű zenét,
Hajnalba és vérbe pirúlva.

A rémszekeren egy milliom ember
Torlódik hegybe dagadva;
S hogy a csodáknak napja legyen:
A buta gép megindul alatta.

Robogunk hegyeken, völgyeken át.
Kiáll a világ kapujába,
Egy kürtös a zárt ablakokon
A nagy ébresztőt bekiáltja.

Azután vér és vér, a csillagokig,
Mindent piros gőz ölel átal.
S mi, az életnek sápadt zsoldosai,
Testvéri pohárt csengetünk
Egy nagy úrral: a Halállal.


1909.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf