Illyés Gyula: Rendet
ki a szennyet a szemétre,
házad tája ez az ország,
takarítsuk ki a mocskát!
Hol a rend, hol egyre lába
kél annak, mi nekünk járna?
Oda minden, ide semmi?
Itt kell mindent helyretenni!
Mit tír-túr az ügyeinkben,
told a tőkést félre innen!
Húst a tálba, kézbe fegyvert,
földjére a szegényembert!
Ócska odú maga a ház,
nem menti meg a vakolás.
Rakjunk újat, meglakhatót,
egy egész nemzetnek valót.
Rongyos ez a ruha rajtunk,
ideje, hogy újat kapjunk,
szabjuk jobbat, varrjunk másat,
csináljunk egy szövőgyárat!
Acélgyárat, kenyérgyárat,
mutassuk meg a világnak,
mi lesz itt, ha kedve támad
a parasztnak, a munkásnak!
Sötét sarok, Magyarország,
lehozzuk a napot hozzád,
a ragyogó rendet föléd,
árva nemzet, elárvult nép.
Nem lehet a lég korommal
tele romlott gondolattal,
huzatot rá, – tégy egy próbát,
szellőztesd ki Európát!