Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2014. január

Milyen szép, 2013-ban írtuk ezeket a verseket, 2014-ben fognak megjelenni, legyen ilyen megjelenése a reménynek, a boldogságnak Minden Ember számára!

Gazduram
 
a tegnapi sanzonszerű este rángatózott-ringatózott
s pusztult bele nyomban,
ahogy az emlékezet szálkás kezéből kipottyant
s elgurult, a szekrény alá mondjuk,
a telefonomban
még ott az írás, hogy vársz haza,
sokáig mart még minket a befejezetlen nap sava.
 
a felszerszámozott hétköznapok közötti este,
te ilyenkor összegömbölyödsz, én feletted körözök,
mohón, lesve
rezdüléseid,
ami hátravan, az maga a remény, az maga a hit
az általunk komponált jóra,
ki beleszeretett a percbe, annak nincs vesztenivalója.
 
sebzett igazodásaink sora hamar elillant,
mikor lekapcsoltam a villanyt,
ekkor az arcunk a sötétségbe csobbant,
a tűnésponton látott mosolyod belém égett,
tapétázta jelenléted,
amely
segített aztán, hogy kezedet fogva, jól aludjak el.
 
nyúlnak a percek, a pillanatok,
teregetjük a keserveknek vélt ruháink sorát,
nem testünk, lelkünk áll készen, csupaszon,
megtisztulásra várva a védtelenségünket adjuk át.
 
a párnába bújt arcod az egyik kedvencem:
szemüvegem, álarcom a kredencen,
a homlok túlfelén forgatott remake, egy átdolgozás,
sorozatban gyártott feloldozás,
egy hegyesszögben megvilágított avar,
egy bedeszkázott memóriazavar,
benned minden rám osztott szerepem váltakozva hevül,
elrejtőzve, éjjeli ragadózóként, türelmetlenül.
 
propellerét vesztett helikopterként fekszem már melletted,
még néhány kép, hogy holnap hogy legyen,
a zuhanást egy érzés öleli át:
jó, hogy vagy nekem.
Jóna Dávid (2013.11.29)
 
Gazduram

Ma egész nap fázom,
olyan hideg van a lakásban,
mintha a fűtőtest bordája mögött-
megfagyott volna meleg szíve,

ujjainkból szinte törik a mozdulat,
nem könnyű együtt élni a téllel,
hideg testét, csak Isten képes átmelegíteni,

mi Gazdurammal verseket csiholunk,
látom, hogy rájuk is száll az éj,

Flóri tornászik, lapátolja a levegőt,
most látom, hogy kiásta a szoba terét,

olyan vagyok, mint aki egyedül ül a moziban,
nézem, hogy vasárnap óta a felszentelt Lelkészek
hová mennek tovább....
palástjuk az éj, imádkozó arcuk a Hold,

aztán a végtelen papír, amit átúsztak Pilinszky sorai,
aminek ablakát József Attila becsukta,
Radnóti könnyei pedig csak csupa pontok....

az anyag sírása talán a múlás....

az anyag sírása talán a múlás....ahogy a fény megsimogatja,
ahogy a fény megsimogatja asztalomat,

tudatom láthatatlan biztosítéka világomnak....
de Isten házában, de Isten házában....
tudatomon túl van létezésem,
ahogy az almát a konyhában, az országnak átnyújtom....

Szentjánosi Csaba