Balogh Miklós: Szabálytalan szonett

Bolyongtam térben és időben,
anyagformában – kis foton…
Letértem megszabott utamról
ott, ahová alapfokon

garázda vonzás vitt magával,
hogy formát öltsek és szívet. –
Rövid időre bár, de mégis…
Ostobaság? Nem éri meg?! –

Zarándokoltam! Zöld mezőkön
álmukból kelt zsíros rögök

lábam alá simultak, felleg
iramlott el csúcsok között…

Mert veled találkoznom kellett!

1983.