Takáts Gyula: Egyre messzebb

   1.
Mindig messzebb és egyre messzebb…
A hegy magánya sem elég…
A pincén túl s az erdőn át
tarolt magadban lenne még

talán… Ahol se kunyhó, se kanál,
se tűz helye… Csak az az ott
s az nyújtaná s adná ruhád,
ahol még senki sem lakott…

   2.
Nyitogatják az ablakot…
Lengetik s nem az angyalok.
Ablak-szárnyam kopog, ragyog.
Nézem… Hallom és nem tudom,
hogy itthon ők, vagy én vagyok…