Kerényi Grácia: Nádsíp, két szólamra
(A) Hogy is lenne meg a nád tenélküled,
szitakötő?
(B) Nem szálltunk vízre mégsem,
akkora volt a hullámverés.
(A) Hogy ne legyen hajszálnyi rés sem.
A kéreg és a mag között.
(B) Minden sorom közé-kéredzkedés.
Eldobott kontyok nádtető-soron,
kössétek fel magatokat magasra,
hisz egészre-törekvésünk is csak hiúság.
(A) (A kéreg és a mag között
keresgélem a szitakötők priuszát.)
(B) Akkor már jobb a kontyok táncát vízrebocsátani.
(A) Akkora volt a hullámverés,
hogy kevélység lett volna megbocsátani –
(B) a messzejáróknak
várakozást osztogatóknak
akiktől ide rugaszkodhatsz
akiktől soha el nem futhatsz
mert valahol egy pincebolt alatt
őrzik októberi napsugaradat
(A+B) áldás, békesség.
Szigliget, 1967. október 6.