Jóna Dávid - Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2014. május

Valami jóféle csöndet kívánunk kedves olvasóinknak,
egy világ-hátlapú tükörben, hogy megláthassák verseinket.


Gazduram!

Gazduram, itt ülök a délután folyamában,
lustán, mint felhők, nem is értem, hogy miért nem esek le
a csönd-egéről, mikor viharok vannak bennem, mikor
olyan nehéz minden rajtam, talán én is mint a felhő esőcseppenként-
betűnként esem le a lapra,
nézem a kezemet: sivatag, dűnék benne ahogy sétál köztük a magány,
hiányod hasogatja a teret, ahogy a tükörnek kell a hátlap, hogy
látni lehessen benne, kell világ-hátlapod, hogy lássam ki is vagyok,
néha futok, mint a zebra, néha ülök, mint a majom, néha sétálok, mint
a bölény, csipogok, mint a madár----gondozóimat: a szeretetet, a türelmet,
a békét várom, de most sok dolguk van a világban,
a kígyó: hullámzó hőmérőjén mérem az ijedtség fokát, ahogy sziszegnek a TV-ből
a hírek, ahogy országhatárokat szorítanak, roppantanak össze az
anakonda-hatalmak,
táviratoztam már a múltnak, a jövőnek, de válaszukat: az örök jelent- néha
nehéz megérteni,
elindulok-aztán megállok, elindulok-megállok, mintha próbálgatnám az utat,
de út nincs, csak átvágott táj, átvágott erdő, utakkal-összekaszabolt város,
a hidak, mint kis tornászlányok, kecsesen hídba-feszülnek, ahogy az autók
csiklandozzák hasukat,
de az én gondolataim: elgurult pótkerekek--Gazduram ha megállítod őket,
segítsd helyükre rakni, míg megemeljük fejemet, hogy aláférjen a mosoly-kereke....

Szentjánosi Csaba
2014-04-17

 
Jóféle csönd – Jóna Dávid
 
Jóféle csönd… belefeledkezős.
Az egykor gondosan összehajtogatott, eltett pillanataidban maradhatsz kicsit.
Néhány perc lehet, nem több. Vagy ki tudja?
Nem mozdulsz. Jólesik, ahogy a könny az arcodon keresi útját, s meg-meg lódul.
 
Vigyázod a csended, úgy, mint egyetlen szappanbuborékot, amit nem érinthetsz. Fénytelen ragyogás ez, a kézen fogott ember puha lépteivel mész, mintha tudnád, merre kell. Nem tudod. Vezetnek.  Sorsába temetett létezésed örvénylik a jóféle csönd varázslatában.
 
Jóféle csönd… újragondolós,
szokáspikkelyei mögé látó csönd. Résnyire nyitott ajtó fénye.
Sziromkönnyű lesz minden, messzeség és közelség egyben.
Megjelenik a vágy, a némán veszteglő szerelemben, és érzékeidbe hízelgi magát.
Mondom: jóféle csönd ez!
 
Beléd karol a pillanat. És mindent visz. Miközben összecsúsznak az évek történései.
Idegen városok sosemvolt találkozásaiban készül a szív…, hogy mire?
A csöndön túli világra.
 
Öröklétről suttogó gyufaszálak. A szavakon túl barangolsz.
Ott, ahol érvényét veszti a test okossága. Talán már sehol sem vagy. És ez jó.
Elhanyagolt létünk szorongásaiból enged.  Mossa arcod meleg nyári eső.
 
Nem az mossa, csak így érzed. Jóféle csönd ez. Kegyelmet hozó.
A véletlenekben nem lehet hinni. Így marad az, hogy semmi sem az.
Mármint semmi sem véletlen. Mozdulatlanságod helyet kínál a megbocsátásnak.
Hagyod magad. A harapásnyomok nem irányítanak. Nem elszánt vagy, hanem
könnyű. Jóféle csönd ez. Bársonyos.
 
Az idő már toporog, Téged akar. Nyerget sosem látott lovak dobognak a
füledben. Erőtlen és eltökélt vagy. Arra gondolsz, hogy később akarsz emlékezni erre.
Erre a jóféle csöndre. Mikor kisétáltál a zárt ajtók mögül.
Jóna Dávid (2014.04.17)

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf