Kamenetzky Antal: Árnyak köntösében
keréknyomon a láb alatt,
melyen egykedvűen taposnak
s a szél játéka felkavar.
Eső után a völgy ölében
fehér pólyában köd vagyok.
A fák tövéről fák hegyére
vonszolnak ázott angyalok.
Barlangok ölén éjszakázom,
ruhám s nevem barlangsötét.
Belém hasítnak fáklyalángok
rámgyújtva árnyak köntösét.
Fáj az élet helye bennem.
Az ifjúság, a munkakedv
elhagytak s róluk már letett
és messze elkerül a tett.
Nem kondultam, harang, ha voltam.
Bűnöm sincs, mégis meglakoltam.
2005. május 20.
