Simon István: Májusi biztatás
s az éjszakának milliárd
reszkető, égő csillaga:
nézd, a sok közül most kivált
két hulló csillag és szalad!
Hová? S milyen törvény szerint,
hogy épp az a kettő szakadt
egy-útra, amíg mind kering?
A vétlen, mely összehoz
milliárdból két életet,
micsoda erő mágnesoz –
mi az? Hiába kérdezed:
van egy szó, csak azt mondhatom,
s ez a szó nem lesz más soha,
fejlődhet bár a kor, atom,
s még ezer más modern csoda.
S így a szép! Emberi marad
mindig a tiszta szenvedély.
Ó, add e hullásnak magad
tüzesen, fénylőn és ne félj,
hisz a földnek vad zaja száll,
csókomat észre sem veszik:
olyan csöndes, mint a madár
nesze, ha folyóból iszik…
1954.
