Sántha György: A távoli, örök kedveshez

Angyalom,
szép, messzeszállt hajóm
ki a veszejtő Idő délibábos vizén
ringsz most valahol, karcsú kékaranyfüst,
gondolsz-e rám
Te, a kitárult világszezám legnagyobb kincse? …
   Bár közelebb hozhatnák hangod
   az augusztusi égen sétáló felhők,
   hogy szívemben lüktető lépted hűen hallanám,
   miként az esti tarlón ballagó pásztorlányt
   a lomb!

Angyalom,
Holdakkal ékes Földem,
bánatok mögött tündérkedő Napom;
Te csak szavak színképén és szívvel fogható
Álom
szeretsz-e még engem,
ki a végtelenség ízét hagytam a szádon? …
   Bár közelebb hozhatnák orcád
   e rokkant nyár végét változva lejtő Évszakok,
   hogy tisztán érezhetném halhatatlan formád,
   a versmúmiákban őrzött,
   balzsamost!

Angyalom,
világok méze: nyugalom
a húsevő, harcos csillagok alatt;
Te száz alakban is mindég csak Egy:
a vérbűvölő, barlangi ős varázs,
rám borulsz-e majd
az éjbezáruló ég ablakán? …
   Bár már egész hozzám hajlítanának a fáradt
   haláltdongó Szent János fények,
   kik alszanak mennydögősmesszi, távol,
   hogy síromban, üres szemgödrökkel is
   csak Téged láthatnálak
   ki örök álmaimban tanyázol.

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf