Illyés Gyula: Éjfél után

Kirakom a kést, az órát, a vén
    naptárt, a sok súlyt, papirost;
ülve magamban az ágy peremén
    nem bánom, nem fáj az se most,
        hogy nem az enyém, –
        hogy melléd nem én
fekszem s tudom, hogy nincs is rá remény.

Öregszem. Ez az öregség? Hanyatt
    nézem a hessenthetlen éjt,
amely beszív majd és feloldja majd
    a szenvedést és szenvedélyt,
        lágy mosolyodat,
        melynapjaimat
nyitotta-zárta, mint a hajnal s alkonyat.

Sötét világ. A sírhoz szoktatom
    – elszoktatva tőled – magam?
Már azt se szégyenlem, hogy sóhajom
    hangosan száll, oly magasan
        járok kapkodón,
        zihálva nagyon,
mint vénen majd a rideg kaptatón.

A lég voltál, a völgy, tavaszi szél?
    Hogy elmaradtál, lágy világ!
Barackfa-illatod utánam ér,
    átfog, visszahúz, elbocsát,
        lassan, mint ki fél
        nézek hátra mély
meredélyedbe, gyönyörű veszély.

Az óra, hol mint alvó csíz piheg,
    hol mint… gyors lépteim után
köveivel az ösvény megered,
    lefoly egy vad hegy oldalán –
        Hullok, fölkelek,
        némán így megyek
    mind messzebb, meleg,
édes valóság, szép honod felett.

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf