Bartalis János: Könyörgés a csillagokért
Most sötét vagyok, sötét.
Sötét, mint az ég,
melynek csillagjai aludni mentek.
Most feketeség lefeküdt.
A megpróbáltatás napjai tartanak.
Ó, meddig, meddig még, Uram?
Meddig leszek még ég és föld szánandója?
Ha Te adtad, Uram, mulaszd el már
e balsorsot tőlem.
Hozd fel csillagjaim lelkem egére,
hogy örökké ragyogjanak.
