Rakovszky József: Leszállt az éj
pihenni tér a bú, a gond.
Az égen miliónyi pont,
csillagözön
ragyog, nevet,
mint lánggal égő gyöngyszemek.
Lazult a lánc
a sápadt arcú rab kezén.
Nyugodni tér az is szegény
elátkozott,
miként ezer
bogár, ki békét esdekel.
Oh zord korunk,
ki szórsz a népre annyi kínt,
kérlek, ne vidd el álmaink’!
Hagyd meg nekünk
az éjeket,
mikor a szív pihen, s feled!
1954. április. 14.
