Tompa László: Április
Sőt itt is van a kikelet.
Im, bomlanak a fák, s a lányok – –
S mindenki a korzón kóvályog.
Lám: a szép N.-né is, a drága,
Hány urat vonzott udvarába!
Körülhízelgik, mórikálják,
Mintául nézve kis kutyáját.
Sőt nem egy (jutalmát remélve)
Maga is lenne kutya érte.
Többek közt: T. (hogy mást ne mondjak!)
Most nő a zaj. Kocsik robognak –
Küllőiken ugrál a fény.
Hogy szinte vakít – – egy serény
Motor is elzúg – – majd legott más
Ok miatt fejlődik tolongás.
Nehány kis mozgó csomagot
Fog nagy érdeklődéssel körül,
Pár babát, kit anyjuk hozott
Ki, s most a fényben jár, s örül.
Maga a fény is vígan száll a
Piros, mosolygó Böhm Babára,
S egy mosoly a felhőtlen űr...
Itt én is ugyan mit tehetnék?
Lerázva lelkem téli kedvét:
Jön, hogy az űrbe föllebegjek,
S ott – csodájára e tömegnek –
Lengjek, mint napban lángoló,
Színes gömb, lenge léggolyó – –
1924.
