Erdélyi József: Levélváró
azt ígérte, hogy ír; várom, de hiába.
Várom a levelét, talán megjön holnap…
Sok egy nap is várni, hát egy egész hónap!
Volt még levél a fán, – mind elhullt azóta.
Azt ígérte, hogy ír. Ígérte – hazudta.
Megtelt a hold egyszer, fogyott, meg is újult, –
nem jött az a levél, talán el sem indult.
Hogyha meg is írták, nem tették postára.
Várom mégis, hogy tán megjön valahára.
Ha nem késő őszre, talán első hóra,
ha nem ropogóra, talán olvadóra.
Tán jövő tavaszra, virágfakadásra,
ha nem kikeletre, talán aratásra.
Talán jövő őszre, talán jövő télre, –
várom napról-napra, várom évről-évre.
Ha hét évig nem jön, tovább én nem várom,
fel se bontom ha jön, úgy rekomendálom.
1932.
