Hazámnak ős lakosai!
Feledjétek a pártviszályt,
Mi eddig vért és gyászt hozott
S elundorítá a hazát;
Megszűntek mind a külön érdekek,
Egy csillag virraszt a népek felett.

A rendszer volt csak a hibás,
Mely osztályfalakat rakott,
A rendszer volt csak a hibás,
Nem pedig a népek magok:
„Nemes” képzé csupán a nemzetet,
Ha bármelyik népfajból eredett.

A „magyar” éppúgy szolga volt,
Ha címert nem mutathatott:
Mért gyűlölnétek hát egymást
Ti külön ajkú népfajok?
Egy a haza, melyben születtetek,
Ezért verjen hév lánggal szívetek!

Nem együtt szenvedétek-é
A vad népek dúlásait?
Nem szántjátok fel egyaránt
Ősötök szétszórt csontjait?
Oh, e haza egy szentelt temető,
Hol könnyezni mindenik összejő.

Testvérkezet! testvérkezet!
Magyar, szláv és oláh elem!
Az átkos külön-szakadás
Örökre száműzött legyen!
Megváltásunk igéje abban áll,
Ha megszakad köztünk minden viszály.

Vessétek el! vessétek el
A bosszú vértelt poharát!
S a haza jövő üdveért
Igyatok szentelt áldomást.
Békére int a kor jósszózata:
Elvész a nép, mely félen szítana!